A többsebességes Európa nem új ötlet, mégis meglephet

2017/12/07. - írta: CsibaKata

A poszt a KettősMérce oldalon jelent meg 2017. június

 A többsebességes Európa jelenleg az egyetlen gyakorlatban kivitelezhető politikai elképzelés az EU lassú erodálódásának megállítására. Ugyan Pierre Moscovici gazdasági biztos a múlt héten kijelentette, hogy „nem lehet kétsebességes Európánk”, az elmúlt hónapok bizottsági javaslatai és államfői kijelentései sorra a mag- illetve az eurózóna országok szorosabb összezárásának irányba mutatnak.

Manapság a többsebességes Európa és a kétsebességes Európa kifejezést hallani a leggyakrabban, azonban a használatuk távolról sem következetes. Ugyan a kérdés már hónapok óta lázban tartja a hosszútávú stratégiai tervezőket, itthon lassan kerül csak be a köztudatba.

 A gyorsabban haladó országok előreszaladása az integráció megmentése érdekében nem ismeretlen manőver az EU életében. A koncentrikus körök Európája elképzelést például már Edouard Balladur - 1993-95 között francia miniszterelnök - is használta. Ő akkor még a mai egységes piaccal rendelkező EU-t nevezte meg a legbelső körként. A koncepció lényege viszont végső soron az volt, hogy a magországok földrajzilag is egymás közelében levő országok legyenek (Németország, Franciaország és a Benelux államok), akik szoros integrációja lendíti előre az Uniót. 1994-ben az elképzelés az volt, hogy a magországok szuverenitásuk egy részét feladva haladnak az közös pénz és törvények, illetve a közös védelem- és külpolitika irányába. Az ezen kívül eső kör (nagyjából a mediterrán országok és az Egyesült-Királyság) jelentené az Európai Uniót, ami akkor főleg a közös agrárpolitikát és fejlesztési forrásokat foglalta magába. A legkülső kör pedig Európa középső és keleti részét jelentené, ami valamivel többet takar, mint egy szabadkereskedelmi övezet, de kevesebbet, mint az Uniós tagság.

Az elképzelést egyáltalán nem a széthúzás vagy az integráció megakasztása motiválta, épp ellenkezőleg, az integrációs folyamat fenntartása volt a cél a szükséges rugalmasság biztosításával. Ugyanis abban az időszakban az alternatív javaslatot John Major brit miniszterelnök (1990-1997) képviselte, ami a „pick and choose” névre hallgatott. Az Egyesült Királyság EU politikájának sosem volt erőssége a teljes csomagok elfogadása (azok előnyeivel és kötelezettségeivel együtt), hanem már ekkor is amellett foglaltak állást, hogy minden ország szemezgethessen abból, hogy az integráció következő lépésében milyen elemhez kíván csatlakozni. A brit konzervatív hozzáállást azóta is ez az elképzelés határozza meg, amit azóta a lá carte Európának is szokás nevezni. Ugyan mondhatjuk, hogy ez is egyfajta többsebesség, hiszen ahány ország, annyi féle egyezmény születne, azonban a modell ezen tulajdonsága pontosan azt jelenti, hogy az országok csak a számukra előnyös elemekbe mennének bele, és megszűnne a kompromisszumkeresés és a kötelezettségvállalás kényszere, egyben a szolidaritás-vállalás elméleti lehetősége is. A történelmi fejlődést talán az jelenti, hogy ez utóbbi elképzelés mára kisebbségbe szorult és Nagy-Britannia kilépésével teljesen súlyát veszti az uniós vízió versenyben.

A többsebességes Európa víziója ma hasonló okokból került elő, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az integráció folyamata megtorpant, politikailag megnyugtatónak nem nevezhető eredménnyel zárult Görögország és az eurozóna válsága, majd a britek elindították a kilépési folyamatot. Ezzel párhuzamosan a cselekvési tér a teljes 27-ek számára a jelenlegi EU szerződések hatályain belül és a mostani kormányok részvételével minimálisra csökkent.

Ma a többsebességes Európát az EU szótára is definiálja, és lényegében végigkíséri az integrációt a kezdetektől fogva. Azt az integrációs formát értjük alatta, „amely szerint bizonyos közös célkitűzéseket azon uniós országok csoportja teljesít, amely képes az előrehaladásra és törekszik is arra; a kifejezés mindemellett feltételezni engedi, hogy a továbbiakban a többi uniós ország is nyomdokaiba lép”.

Az európai integráció egész történetét végigkíséri a lépcsőzetes haladás, a kontinens történelme nem tett mást lehetővé, és sokan érvelnek amellett, hogy az EU a mai formájában is többsebességes. Nem minden ország vesz részt az integráció minden formájában. Elég, ha az eurozónára vagy a határellenőrzésektől mentes (a menekültválságig legalábbis) Schengen-zónára gondolunk. Ezen felül már 1997 óta létezik a „megerősített együttműködés” nevű jogi lehetőség a szorosabb együttműködésre vágyó országok számára. A jelenlegi szabályok értelmében bármely minimum 9 ország új szabályokat alkothat, vagy új intézményeket tud létrehozni bármely Uniós hatáskörbe tartozó területen, amennyiben a harmonizáció nem lehetséges az EU teljes egészében. Ennek legutóbbi példája az Európai Ügyészség, amelyet Magyarország például elutasított, azonban a mai napig 20 ország jelezte részvételi szándékát az új intézmény kialakításában. Ha később az EU-s források kifizetését ezen intézményhez való csatlakozáshoz köti a tagállamok többsége, az könnyen megfordíthatja a magyar kormány jelenlegi álláspontját is. A másik gyakran említett példa az egységes tranzakciós adó, mely 11 ország „megerősített együttműködésével” működik.

A mostanában emlegetett többsebességes Európa azonban egy nagyságrenddel komolyabb dolognak tűnik, mint az elmúlt 5-10 év ilyen-olyan kooperációi. Ugyan konkrétumok még nincsenek, a szándékokról lehet némi fogalmunk. Angela Merkel német kancellár már nem először emlegette nyíltan a többsebesség kialakítását. A frissen, de nagy többséggel megválasztott Emmanuel Macron francia elnök szintén előre menekülne a francia-német tengely mentén. A Juncker-bizottság öt forgatókönyve az egyik legfrissebb vázlat az integráció továbbvitelére. A februárban elfogadott Brok-Bresso riport (ami figyelemre méltó német álláspontnak számít) Parlament elé terjesztett változata kifejezetten az európai pénzügyminiszteri pozíció létrehozását szorgalmazza, melyet utóbb Macron is elkezdett emlegetni. Ugyan egy ilyen miniszter hatáskörein sok múlik, az teljesen felülírhatja az EU gazdasági kormányzását, és könnyen olyan helyzetet teremthet, ahol a döntésekben a kívül maradók ugyan nem vehetnek részt, de azok közvetett hatását viselni fogják. Ugyanilyen körökben az elkülönített EU költségvetés is napirenden van, amellyel a Bizottsági elnök is egyetért. A visegrádi országok egyelőre tétován állnak a dologhoz, közös nyilatkozatban ugyan elfogadhatatlannak nevezték a konkrétumok nélküli többsebesség vízióját, azonban alternatív elképzelést a blokk nem dolgozott ki, és nem is valószínű, hogy részletes és egységes álláspontot tudna kialakítani a cseh és szlovák, valamint a „szabadságharcoló” lengyel és magyar kormány. Sok minden fortyog manapság az EU üstjében és a német választások lezárulta után egészen biztosan az események felgyorsulására számíthatunk.

Európa meghatározása folyamatos kihívás és elfoglaltság az integrációval foglalkozó politikusoknak, szakembereknek és újságíróknak, és az évtizedek során kialakuló metaforák nem kevésbé fontosak, mint a mögöttük levő valós jogi hatáskörök és pénzügyi források. A szárba szökő metaforák éveken és politikai szereplőkön átívelő módon is kifejtik hatásukat, és befolyásolják a gondolkodásunkat. Most már szinte bizonyos, hogy a „két- vagy többsebességes Európa” képe jó darabig velünk fog maradni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csibakatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr7813451669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.