Magyarország Európa peremére szorul, bármilyen sebességre kapcsol az Unió

2017/12/07. - írta: CsibaKata

A poszt a KettősMérce oldalon jelent meg 2017. március 24-én

Az Európai Bizottság nemrég új fehér könyvet mutatott be, amelyben a következő évtized Európát érintő főbb kihívásait és lehetőségeit vázolta fel. A dokumentum arra a kérdésre keresi a választ, miként alakulhat az Unió sorsa 2025-ig attól függően, hogy milyen utat választ.

Az Európai Bizottság öt lehetséges jövőképet vázol fel számunkra a fehér könyvben, és sürgeti az EU vezetőit, hogy jussanak dűlőre az Unió középtávú jövőjét illetően. Az öt forgatókönyv alapvetően szakpolitikák mentén határozza meg a közös jövőt, vagy éppen annak hiányát. A kezdeményezés az első lépés egy olyan EU kialakításának irányába, ahol már papíron sem az integráció fejlesztése és a konvergencia a cél. Jó lesz-e a magyar társadalomnak, ha Európa peremére szorul és elveszíti még eddigi beleszólási lehetőségét is olyan stratégiai kérdésekbe, amelyek alapvetően hatással vannak a gazdaságára? Persze, hogy nem. Ez-e a magyar kormány terve? Sajnos igen. Hibáztathatjuk-e azokat az országokat, akik nem tudnak mit kezdeni az alapvetően destruktív politikai erőkkel a kerekasztalnál? Nem igazán. Fogjuk-e hibáztatni őket? Ezt volna jó elkerülni.Mit kínál az Európai Bizottság?

A három alább összefoglalt forgatókönyvnek az a közös tulajdonsága, hogy lényegében lemond az Európai integrációról, az első a spontán amortizáció erejével, utóbbi kettő tudatos döntés által. Ezen tervek feladják az átláthatóbb és igazságosabb Európa-modell irányába tett leghalványabb törekvést és reményt is.

Az első, “Megy minden tovább” elképzelés a jelenlegi tyúklépésben való haladást vetíti előre. Meglehetősen optimistán látja, hogy az állampolgárok elvárásaitól való elszakadást néhány igazán fontos közös döntéssel át lehet hidalni. Arról nem is beszélve, hogy ez a szokásos üzletmenet nem oldja meg az állandó hatáskör problémát, ami miatt az EU-s döntéshozatal sokszor tehetetlen égetően fontos kérdésekben is. Ennél még rosszabb lehetőség a “Csak az egységes piac” változat. Ebben kizárólag az áruk és szolgáltatások szabad piaca szerepel, az EU költségvetése úgy kerül átstrukturálásra, hogy kizárólag a szabad piac védelmét finanszírozza. Korlátozható lenne az EU-s állampolgárok tagországok közötti szabad mozgása, nincs egységes menekült-, és biztonságpolitika, se szociális pillér. Leépülnek az uniós hatáskörök, és mivel nem küzdünk további közös döntésekért, a problémás helyzeteket bilaterális egyezkedésekkel kell majd rendezni. Ugorjunk a negyedik forgatókönyvre, ami a “Kevesebbet hatékonyabban” névre hallgat. Ez a felállás egyedül a védelempolitikára fókuszál, menekültügyi és terrorizmus ellenes együttműködéssel, de azt javasolja, hogy az EU vonuljon ki a foglalkoztatás- és szociálpolitika területéről. Az a cél, hogy kevesebb osztott hatáskör legyen az uniós és a tagállami szint között annak érdekében, hogy ne játszhassák többet az tagországok az ősrégi “a kudarcot Brüsszelre kenem, a sikert elkönyvelem” játékot.

A harmadik “Aki többet akar, többet tesz” opció a sokat emlegetett többsebességes Európa. Ez az egyetlen verzió, amely megemlíti az összehangolt adópolitikát és továbbfejlesztett szociálpolitikát. A szociális standardok egységesítése a létező legkisebb és legóvatosabb lépés az európai társadalmi egyenlőtlenség felszámolása felé, miközben egyre inkább uniós transzferekre (közvetlenül az állampolgárokhoz érkező EU-s nyugdíjra, szociális segélyre, munkanélküli segélyre) és automatikus gazdasági sokkfelfogó mechanizmusokra volna szükség. Még ez a verzió sem számol közös iparpolitikával vagy teljesen integrált európai jóléti állammal. A költségvetés az új együttműködési területekre költene pénzt, viszont ha ezzel együtt nincs bevétel oldali növekedés, az a mostani EU-s pénzek átcsoportosítását jelenti, beleértve a nettó kedvezményezett országokba folyatott fejlesztési forrásokat.

Az ötödik forgatókönyv “Sokkal többet együtt” néven került be a fehér könyvbe, azonban a nevével ellentétben szintén a többsebességes EU terve. Többek között az 5 elnök 2015-ös jelentésének megvalósítását javasolja, ami kizárólag az eurozóna megerősítéséről szól. Ezen belül erősebb gazdasági kormányzást, jobb szociális- és foglalkoztatáspolitikai teljesítményt, fiskális uniót, sokkfelfogó tartalékokat, eurozóna költségvetést és az Eurogroup megerősítését takarja. Ami ezen felül az összes EU27-et érintené, az a kizárólagosan EU hatáskörbe helyezett kereskedelmi politika, valamint menekültpolitikai koordináció, közös határvédelem és terrorizmus elleni fellépés lenne.

Jó lesz ez nekünk?

Azt fontos látni, hogy az ötből egyik verzió sem számol azzal, hogy az EU27-ek együtt előre tudnak lépni. Aki hátra akar maradni, annak a lehetőség adott. A kérdés csak az, hogy akik életet szeretnének lehelni az európai integrációba, milyen sebességre tudnak kapcsolni, és jó irányt választanak-e. Elég nagyot lép-e bármelyik forgatókönyv is az átlátható, szociálisan felelős, globális színpadon erős és demokratikus EU elérése érdekében? Egyáltalán nem. Az anyag tételesen listázza a legjelentősebb gondokat: a gazdasági válságból való kilábalás nem egyenletes az EU egészében, a fiatal generáció különösen nehéz helyzetben van, a munkaerőpiac digitalizációja eddig nem ismert kihívásokat teremtett, továbbá Európa a világ legöregebb régiója lesz 2030-ra. Ez dicséretes, azonban a legmerészebb javaslatok sem tűnnek elégségesnek a kezelésükre.

Egy ideális terv végre foglalkozna a felelős kormányzásra szerkezetéből adódóan alkalmatlan Tanács szerepével, a demokratikus deficit felszámolásával és az Európai Parlamentet valódi parlamentáris jogainak biztosításával. Egy ideális tervben harmonizált adópolitika lenne, és az EU bezárná az adóparadicsomokat és közös iparpolitikával segítené a valódi konvergenciát. A gazdasági kormányzás nem fojtogatná a déli euró országok gazdaságpolitikáit, és például kivenné a humán erőforrásba való befektetés költségeit (oktatás, egészségügy, szociális ellátás) a túlzott deficit eljárás alól.

Az integráció következő állomása az egységes európai jóléti állam létrehozását jelentené a legfejlettebb északi modell alapján, ezzel csökkentve a kényszerköltözés és agyelszívás negatív hatásait. Ide értendőek a szakszervezetek jogai, a bérpolitika, munkavállalói jogok, szociális ellátás, de nem lehet kihagyni a most teljesen nemzeti hatáskörben levő oktatást és egészségügyet sem. Európának hatalmas szüksége van egy új európai modellre, ami közvetlenül kötődik minden egyes állampolgárhoz egy közös európai jóléti államon keresztül, ami nem engedi a jogállam leépítését, és ami képes gazdasági szerepet biztosítani nekünk európaiaknak abban a jövőben, ahol öregedő társadalmunk a globális lakosság kevesebb, mint 5%-át fogja csupán kitenni. Magyar állampolgárként is szükségünk van egy új és sikeres európai modellre, még akkor is, hogyha esetleg most kimaradunk belőle.

Címkék: EU Hungary
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csibakatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr3513451663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.