Mi az a Szociális Pillér?

2017/12/07. - írta: CsibaKata

A poszt a KettősMérce oldalon jelent meg 2017. február 13-án.

Orbán Viktor évértékelőjében azt nyilatkozta, hogy az EU új hatásköröket akar magához venni a Szociális Pillér nevű kezdeményezés keretein belül. Fogalmam sincs, hogy melyik mozit nézi a miniszterelnök úr. Olyasmi történhetett, hogy éppen az esti Euronews Szociális Pillérről szóló riportja közben ráült a távirányítóra, véletlen átkapcsolt a ….-…. meccsre, és a “vedd el tőle, vedd el tőle” bekiabálást érthette félre.

Ki szeretne szerződésmódosítással járó hatáskör átrendezést?

Lényegében senki. Az EPP konzervatív néppárt kényelmesen elvan a jelenlegi keretek között. A jelenlegi hatáskörmegosztás az EU-s és tagállami szint között lehetőséget ad arra, hogy a szubszidiaritásra hivatkozva az Unió védendő csoportjain segíteni akaró kezdeményezéseket kigáncsolják vagy legalábbis az őszinte jókívánság szintjére gyengítsék. Az S&D európai szocialista párt szintén nem gondolkodik hatáskör átrendezésben a Szociális Pillér kapcsán, elég megnézni Maria Joao Rodrigues portugál szocialista képviselő jelentésének első vázlatát, amelyet a szocialista párt nevében terjesztett be. Szó sem esik kompetencia átrendezésről, a jelenlegi jogi keretek között történő jobb jogalkotásra szólít fel a mindennapi egzisztenciális gondokkal küzdő társadalmi csoportok felzárkóztatása érdekében. Az ALDE liberális párt ugyan kampányolt egy időben a Facebook oldalán új szerződéssel, de mióta a frakcióvezető a Brexit tárgyalásokkal van elfoglalva, az a kampány is alábbhagyott, és a közösségi médián kívül komolyabb kezdeményezéssel nem éltek e téren. A zöldek korábban mérlegelték egy szerződésmódosítás előnyeit és kockázatait. A többség úgy ítélte meg, túl nagy a kockázata annak, hogy egy új hatáskör-harcban Európa még inkább szétesik és az egymással marakodó tagállamok martalékává lesz. A többi párt pedig lényegében nem foglalkozik a kérdéssel szisztematikusan. Kivéve persze a széljobbot, akik az Unió feloszlatásán dolgoznak. A Bizottságot lehetne még új Uniós alapszerződés előkészítésével vádolni, de a Szociális Pillér kapcsán nem volt olyan megszólalás Juncker, vagy Larsson (a szociális pillérrel foglalkozó bizottsági tanácsadó) részéről, amely ne tisztázta volna, hogy a jelenlegi hatáskörökön belül gondolkodnak. Én a magam részéről szkeptikus vagyok, hogy eleget tud e tenni az EU félig megkötött kezekkel, továbbá hatékony ellendrukkerekkel, de próbáljuk meg. Hacsak az állam és kormányfők nem törik ilyesmin a fejüket a Tanács titkos és zárt ülésein, akkor szerződésmódosításról egy darabig még senki sem fog beszélni. A kérdés egyedül akkor kerülhet ismét előremutató és konstruktív értelemben napirendre, ha a német és francia választások során nem tolódik széljobbra egyik ország sem. És még ebben az esetben sem valószínű, hogy érintené az olyan nem euró országokat, amilyen Magyarország.

Mit jelent ezzel szemben a szociális pillér?

Az EU-t gazdasági közösségként hozták létre, aminek eredeti célja a közös gazdasági érdekek kialakítása volt, és az a kölcsönös gazdasági függőség, ami megelőzi egy újabb világháború kirobbanását. Ennek kibővítése lett az Uniós állampolgárság, az Unión belüli szabad utazás és a szabad munkavállalás joga. Ami viszont elmaradt, az a szociális és munkavállalói jogok kiegyenlítése az egész Unión belül, ami végzetes hiányosság. Nyugat-Európában az álnemzeti haszonleső politikai formációk azzal kampányolnak, hogy a keleti és déli szegényebb országokból megállás nélkül özönlenek át emberek nem kifejezetten munkahelyet és tisztes megélhetést keresve, hanem a szociális ellátórendszer kizsákmányolása érdekében (de persze amikor munkát keresnek, akkor meg a munkahelyet veszik el a helyiektől). Ez volt a fő tematikája a Brexit kampánynak, és miközben a demagógok az EU-t hibáztatják a helyzetért, az Uniós intézményekben mindent megtesznek annak érdekében, hogy az EU ne tudjon érdemben segíteni a legkiszolgáltatottabbakon. Ez az évek óta tartó szociális dömping vita, ahol még csak kevesen ismerik fel, hogy a helyzetre a megoldás vagy a tagországok teljes bezárkózása és az Unión belüli határkontroll visszaállítása, vagy az EU-szintű szociális sztenderdek, és végső soron a szociális transzferek bevezetése, ami garantálja, hogy csökkennek és végül megszűnnek a jóléti ellátórendszerek közötti különbségek. A szociális pillér a szociális konvergencia beindítására tett kísérlet, és jelenleg még egy üres doboz, amibe a Bizottság közel egy éven keresztül gyűjtötte a társadalmi és tagországi véleményeket. Az Európai Parlament idén januárban fogadta el az előzetes álláspontját a kezdeményezésről, ami jóval gyengébb lett, mint amit remélni lehetett, de sokkal erősebb, mint amitől félni kellett. Ez a riport nagyon fontos volt, mert fény derült arra, hogy mit tart elfogadhatónak a választott képviselők többsége, ami jelen állás szerint a legjobban képviseli az európai választók közös akaratát. A Parlament a Bizottság kezdeti álláspontjával szemben, amely az eurózónára koncentrál, az egész Unióra vonatkozó szociális pillért javasol. Az első Bizottsági elképzelés is indokolható, hiszen jelen kormányokkal és az adott politikai klímában az euroországok valószínűleg erősebb szociális pillért tudnak létrehozni, míg jogosnak tűnhet a félelem attól, hogy az eurózónán kívüli országok bevonása nehezíti az előrehaladást. Márpedig Juncker ezt éppen jól érzékeli, egy gyenge szociális pillér komoly csalódást jelenthet mindenki számára.

A Parlament elfogadott jelentésének komoly eredménye, hogy javasolja az összes munkaviszony újraszabályozását, mivel az elmúlt évtizedekben megszaporodtak a különféle kreatív rugalmas munkaviszonyok vagy akár a nulla órás kizsákmányoló szerződések például Angliában (amely európai beszüntetésének követelését szintén a jobboldal húzatta ki a végső jelentésből). Az újraszabályozás az olyan új típusú digitális platformok által közvetített vagy szolgáltatóként végzett, de alapvetően rendszeres munkavégzést is szabályozná, mint amilyen az UBER sofőrök helyzete, vagy a logisztikai szektorban megjelenő új típusú futárszolgálatok.

Miről kellene szólnia még a szociális pillérnek?

A Parlament Foglalkoztatásügyi és Szociális Bizottsága dolgozta ki az eredeti szövegváltozatot, amely még azt javasolja, hogy a nemzeti minimálbérek igyekezzenek megközelíteni az országos átlagbér 60 százalékát, és ne lehessen sehol sem alacsonyabb a létminimumnál, azonban ez utóbbi koncepciót éppen a néppárt kezdeményezésére kiszavazta a konzervatív többség, így a végső változatban nem szerepel. Pedig ez éppen az a típusú javaslat, ami nem szól bele a tagországok autonómiájába, az adminisztráció bonyolításába, csupán azt a minimumot határozza meg, ami minden embernek szükséges ahhoz, hogy átvészelje a mindennapokat. A létminimum alá nem engedhető minimálbér pedig az egyik leghatékonyabb eszköze a dolgozói nyomor felszámolásának. Felfoghatatlan és elfogadhatatlan az a helyzet, hogy emberek teljes állásban dolgozva a bevételeik alapján a szegénységi küszöb alatt maradnak és nem jut pénz a tisztességes megélhetés alapvető szükségleteire.

A végső változatból a jobboldali szárny kiszavazta azt is, hogy az Eustat végezze az európai regionális létminimum (living wage) számítást, hogy annak számolási módja egységes legyen és a helyben érvényes költségek függvényében jelezze a megélhetéshez szükséges pénzmennyiség szintjét. Ez azért végtelenül fontos, mert a magyar kormány az élő példája annak, hogyan tudnak a tagországok trükközni a saját maguk által számított mutatókkal, ha a politikai PR éppen úgy kívánja. Az európai létminimum számítás sokkal inkább a nyugati koncepciót követné, ahol a létminimumba a társadalomban való részvétel költsége is beleszámít, ami segíti a szegénység újratermelődésének csökkentését.

A végső szöveg – szintén jobboldali ügyködés eredményeképp – csak kilúgozott formában említi a minimáljövedelem fontosságát (amely koncepció tágabb és különbözik a minimálbértől). A zöldek és szocialisták javaslata egy európai minimum jövedelem irányelv megalkotásáról már a bizottsági folyamatban konzervatív falakba ütközött. Félreértés azt gondolni, hogy egy szociális sztenderdekről szóló irányelv beleszólna a tagországok hatáskörébe. Az Unió feladata és felelőssége a konvergencia biztosítása, és ennek garantálásához célszámokra van szükség. Jól látszik, hogy vannak olyan tagországok, akik felismerik az emberekbe való befektetés, az egyenlő esélyek megteremtése, a magas színvonalú szociális rendszer fontosságát hosszú távon, és önként is komoly hangsúlyt fektetnek a humán területekre. Ezen országok éppen ezért attól tartanak, hogy bármilyen harmonizáció lehúzza az elért eredményeiket (az más kérdés, hogy ennek elkerülésére igen egyszerű jogi megoldások lennének). Vannak azonban olyanok, akik látszatintézkedések és hangzatos jelszavak mellett teljesen elhanyagolják a társadalom védendő csoportjait, és valódi támogatás és lehetőség helyett csak zsákutcába kergetik őket. Ezen országok azért gátolják a harmonizációt és az egyenlő európai szociális színvonal kialakítását, mert akkor világossá válna a nemtörődömségük és napvilágra kerülne az embertelenség.

A jelentésben csak burkoltan sikerült megfogalmazni a gazdasági sokkfelfogó pénzügyi mechanizmusok szükségességét, mert a konzervatívok még közel 10 évvel a válság után is azon tépelődnek, hogy vajon a globális gazdasági sokkok hatását érdemes e tompítani, vagy a gyengébb országok nyugodtan landoljanak a betonon. Erre vonatkozó javaslat az európai munkanélküli segély, amely egy ország munkanélküli támogatási rendszerét segítené meg abban az esetben, ha rövid időn belül hirtelen megugrik a munkanélküliség. Ez egyfajta európai biztosítási rendszer a nemzeti munkanélküli alapok számára. Alternatív javaslat a “rainy day fund”, amely sokkal inkább politikai döntés alapján adna extra forrásokat azon országoknak, amelyeknek a költségvetési hiány korlát miatt kellene megszorításokhoz folyamodniuk. A bő esztendőkben az alap feltöltést és folyamatos anyagi hozzájárulást igényel. Ez utóbbi javaslat sokkal inkább hasonlít egy malacperselyhez, amire ráírjuk, hogy “vészhelyzetre”, de igazából a kalapács mindig kéznél van.

Persze a legjobb lenne ezeket a sokkokat megelőzni, de amikor Donald Trump kerül az amerikai elnöki székbe, akinek a kabinetjétől éppen azon szabályok fellazítására lehet számítani, amelyek meg tudnának előzni egy következő jelzáloghitel-válságot, akkor nagyon hasznos volna a megelőzés mellett a vésztartalék ejtőernyőre is gondolni.

Szintén kihúzta a jobboldal már a bizottsági javaslatból is az Ezüst Szabály (silver rule) fedőnévre hallgató koncepciót, amely azt takarja, hogy a társadalmi befektetések költségei (pl. gyermekellátás, szociális rendszer, oktatás, egészségügy) kerüljenek ki az európai fiskális szigor alól és ne kiadásként, hanem a tényleges növekedési feltételként és valódi befektetésként tekintsünk rájuk.

A helyzet az, hogy az Orbán és Farage-féle demagógok aktívan és módszeresen azon dolgoznak az Uniós intézményekben, hogy az EU ne tudjon segíteni a védelemre és támogatásra szoruló embereken. Teszik mindezt azért, hogy a távoli Brüsszelt tudják hibáztatni, amikor a nemzeti szakpolitikai hibák és konzervatív kegyetlenség miatt szenvedő tömegek választ keresnek a bajaikra. Mennyiben különbözik ez attól a pofátlan, alamuszi osztálytárstól, akit már tényleg mindenki péklapáttal vágna képen, de mivel azt mégsem lehet, ezért valahogy mégis mindig megússza a számonkérést?

Címkék: social EU
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csibakatalin.blog.hu/api/trackback/id/tr5413451653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.