Bernie... nem egy olyan név, amiről azonnal egy amerikai elnökjelöltre asszociálnánk, sokkal inkább a kedves könyvtáros a suliból, a jófej doki a kórházban vagy a sarki hamburgeres lenne Bernie. Azonban Bernie Sanders az a fickó, aki 2015-ben szembesíti az Amerikai Egyesült Államokat a saját démonjaival. És egyre sikeresebb.
A google keresés Elizabeth Warrennel, Hillary Clintonnal és Jane Sanders keresésekkel asszociálja össze. Előbbivel egy platformon kritizálja az USA politikai, társadalmi és gazdasági rendszerének árnyoldalait, a másodiknak a kihívója a demokrata elnöki előválasztási kampányban, a harmadiknak pedig a férje. Bernie Sanders eleinte helyesen vicces figuraként jelent meg az amerikai médiában Hillary demokrata kihívójaként, de mióta több tízezres kampányeseményt tartott Wisconsinban, egyre többen figyelnek az üzenetére. Van, aki szerint Hillary aggódhat is. Ha más miatt nem is, de azért mert Bernie kampánya a new yorki-i szenátorasszony sikerét, pályáját és politikai hátszelét ugyanúgy megkérdőjelezi, ahogy az amerikai politikai elit többségének valódi hátországát.
A rendezvény és a beszéd itt.
De mi Bernie Sanders titka, túl azon, hogy egy szeretni való, arroganciától mentes, amolyan "egy közülünk" figura? A válasz egyértelmű: Bernie Sanders következetesen kiáll valamiért, és az az érzése az embernek, hogy hisz benne. De nézzük miket tűzött zászlajára a magát szocialista-demokratának valló elnök jelölt.
Oligarcha mentes kampányfinanszírozás:
Az amcsi politikai rendszer legbrutálisabb rákfenéje az elszabadult nagyvállalati lobbi és a kampányfinanszírozáson keresztül megvalósított politikai befolyás. Az amerikai "state capture" szinte már közhely, eddig mégsem emelte senki a problémát elnöki választási kampány tematikává. Hillary kb. 45 millió dollárt gyűjtött a kampányára, Berni kb. a harmadát 15 millió dollár körül. Azonban ezen honlap szerint Szövetségi Választási Bizottság (FEC) adatai alapján Berni kampányköltségvetése 81%-ban kis ($200 alatt) adományból jött össze (Bernie FEC adatlapja), míg Hillary kampányalapja csupán 17%-ban áll kisadományokból (Hillary FEC adatlapja). Megjegyzés: a FEC honlapján a kisadományozó unitemized individual contributionként, míg a $200 fölötti adomány itemized individual contributionként szerepel, mivel $200 fölött kötelező megadni a donor nevét, foglalkozását, munkáltatója nevét és az irányítószámot. De menjünk tovább. Mondhatnánk azt, hogy rendben, minden politikus szeret menőzni a kisadományozóival, miközben a nagyok fogják a gyeplőt. Azonban a politifact egy érdekes mémgrafikát is megvizsgált, amely arra mutat rá, hogy Bernie nagy adományozói főleg szakszervezeti és egyéb (pl. tanári) civil tömörülések, míg Hillary fő támogatói a klasszikus washingtoni cápák, bankok, nagyvállalatok és média képviselői. Az oldal arra a következtetésre jut, hogy az állítás alapvetően helytálló, de hangsúlyozza, hogy ezek a támogatók a két politikus aggregált támogatói 1980-ig visszamenőleg, és nem az elnöki kampány finanszírozói. Az idézett FEC adatok összesítésére lenne szükség az elnöki kampány finanszírozás pontos összetételének megállapításához, mivel a $200 fölött nagy adományok is $5000-os csomagokban érkeznek be a számlákra. Határozottan dícséretes, hogy kampány tematikává vált a nagyvállalati lobbi bennfenteskedése az amerikai demokrácia jelenében.
Ingyenes felsőoktatást (college és egyetem) mindenkinek: az amerikai társadalom egyik legfájóbb pontját célozza, amikor ingyenes állami felsőoktatást (egészen pontosan college és university), valamint a diákhitelek kamatának csökkentését ígéri. Bernie iskolásként is koreai háborús árvák ösztöndíj programjáért kampányolt, szóval hitelesnek tűnik ezen a ponton. A tévében a fiatal riporterek is szimpatizálnak a javaslattal, hiszen lassan megkerülhetetlenek az óceán túloldalán azok a kampányok (mint pl a Scholarslip rövidfilm, az üzleti alapú oktatás árnyoldalairól), amelyek az egész életeket adósság spirálba kényszerítő diákhitelekről szólnak. A BloombergBusiness szerint is ez az USA egyik következő rejtett krízise. Az persze kérdés, hogy ez "csupán" a középosztályt teszi e tönkre, vagy valamilyen továbbgyűrűző gazdasági hatása is lehet e egy jelentős fogyasztáscsökkenésen keresztül. A kampány részeként elkészültek a kalkulációk, hogy mennyi adóbevételre van szükség a wall street farkasok spekulációinak megsarcolásából, és felkerült a kampánytáblákra a jól ismert "Robin Hood adó" kifejezés.
És végül, itt a kampányinterjú Bernie-vel, ahol kiderül, hogy az édesapja 17 évesen emigrált Lengyelországból, angol nyelvtudás nélkül érkezett az USA-ba, a felesége helyi aktivista volt, amikor megismerkedtek, és hogy ő a házikassza ügyében a prudensebb. Megtudhatjuk, hogy forradalminak tartja Ferenc pápa munkásságát. Kiderül, hogy előszeretettel hivatkozik a skandináv országok jóléti államaira, a német egészségügyi rendszerre, valamint a finn oktatási rendszerre. Kiderül, hogy -habár respektálja személyesen- nem ért egyet Obamával, amikor a TPP szabadkereskedelmi egyezményt erölteti az amerikai konzervatívokkal karöltve. Felhívja a figyelmet, hogy az USA az egyetlen nagy ország, ahol az alap egyészségügyi ellátás nem állampolgári jog, és ahol nem garantálja az állam az anyasági/apasági támogatást a baba megszületésekor. Sokat beszél arról, hogy nem fenntartható és nem erkölcsös, hogy a felső 1% kapja meg a jövedelmek 99%-át. Tiszteli a leggazdagabbak innovációs képességét, de nem fogadja el a milliárdos osztály kapzsiságát, ezért a milliárdosok megadóztatásáról és a spekulatív célú tranzakciók megadóztatásáról beszél. Sőőőt... egyértelműen behozza az elnöki választási kampányba, hogy be kell zárni az off-shore kapukat. A külpolitikáról azt gondolja, hogy nem működik a "bemegyünk, fél év alatt rendet teszünk, hazajönnek a katonáink, és máris demokrácia lesz keleten" típusú ígéret és stratégia. Kampány szintre emeli azt a nézetet, hogy a külpolitikájuknak nem várt következményei lettek, melyeket az amerikai állampolgároknak is végig kell gondolniuk.
Én tudom magamról, hogy következetesen és pozitívan reagálok a hitelesnek tűnő cukiság faktorra (Vona Gábor not included), de azt hiszem a szimpátiám most több ennél. Bernie politikai forradalomról beszél, és van benne valami, amiért hiszek neki. Hajrá Bernie! Feel the Bern! :)
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Csiba Katalin: De ki ez a Bernie Sanders...? 2015.07.28. 09:52:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bloglegelő 2015.07.26. 23:53:01
Volt egy Ralph Nader nyevű, szintén roppant öntudatos, környezetvédő, önálló meg kurvisten jellemes jelölt is, még amikor Al Gore és W. Bush közül kellett választani 1998-ban. Egy szürke senki, de a (sötét)zöldek egyből rácuppantak, és basztak a Clinton alelnök Gore-ra szavazni. Aki egyébként egy olyannyira környezetvédő beállítottságú politikus, mint amilyen elnökjelölként pár száz évenként termelődik ki valószínüleg.
Na szóval, ha nincs az a tetű, akkor mindenki Gore-ra szavaz, és nem a texasi olajos paraszt W. Bush kerül a hatalomra. A következmányeket ismerjük.
Még a kampány időszakában a riporter kérdezett egy (sötét)zöld aktivista picsát, hogy ugyan már nem kellene egy esélytelen, üres jelszavakat zagyváló senki helyett Gore-t bejuttatni ?
A picsa röhög, és büszkén gagyogja, hogy " we count" . vagyis végre számítunk a játszmában, vagyunk valakik. De, hogy pontosan mik, azt már ő se tudja, de vigyorogni azt igen.
Ezek a lilaködös idióták veszélyesebbek mint akárhány atombomba.
maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.07.27. 05:40:50
Nem mindegy, hogy Gore vagy Bush? Ugyanaz a politikájuk.
FF 2015.07.27. 09:11:53
FF 2015.07.27. 09:13:14
.Gordon Gekko. 2015.07.27. 11:34:00
.Gordon Gekko. 2015.07.27. 11:36:17
rockjano 2015.07.27. 12:08:10
empoftla 2015.07.27. 18:20:47