Published: 04.12.2017, Social Europe

On 17 November in Gothenburg the Swedish Prime Minister Stefan Löfven reiterated the well-known position of many Scandinavian political actors in the European arena, namely that they would oppose any kind of European minimum wage legislation. I thought for many years that Scandinavians sooner or later would take the lead and bring us closer to a European Welfare State. It is dispiriting to see that they are so vocal about their historic and well-deserved societal achievements yet causing a headache at the European level.

A cikk az Újegyenlőség oldalain jelent meg 2017. november 29-én

A novemberi svédországi szociális csúcson Európa vezetői hitet tettek a Szociális Pillér mellett. Mi ez a kezdeményezés és miért van rá szükség? A következő évek fő kérdése nem kevesebb, mint hogy képesek vagyunk-e kialakítani az európai társadalmak valódi szolidaritáson alapuló és szervesen összefonódó kapcsolatát, vagy az Európai Unió megreked félkész állapotban.

A poszt a KettősMérce oldalon jelent meg 2017. június

 A többsebességes Európa jelenleg az egyetlen gyakorlatban kivitelezhető politikai elképzelés az EU lassú erodálódásának megállítására. Ugyan Pierre Moscovici gazdasági biztos a múlt héten kijelentette, hogy „nem lehet kétsebességes Európánk”, az elmúlt hónapok bizottsági javaslatai és államfői kijelentései sorra a mag- illetve az eurózóna országok szorosabb összezárásának irányba mutatnak.

Manapság a többsebességes Európa és a kétsebességes Európa kifejezést hallani a leggyakrabban, azonban a használatuk távolról sem következetes. Ugyan a kérdés már hónapok óta lázban tartja a hosszútávú stratégiai tervezőket, itthon lassan kerül csak be a köztudatba.

A cikk a Mérce oldalain jelent meg 2017. nov 17-én

A Göteborgi szociális csúcstalálkozót és a 2 éves előkészítés után aláírt Szociális Pillér nyilatkozatot az európai szakszervezetek és a különböző társadalmi csoportokat képviselő civil szektor feltételes lelkesedéssel üdvözölték. A pénteki csúcstalálkozó könnyen válhat az EU egyik történelmi fordulópontjává, ha és amennyiben az itt kinyilatkoztatott elveket gyakorlati megvalósítás is követi.

A cikk a Mérce oldalain jelent meg 2017. november 1-én

1993. november 1-én lépett életbe a Maastrichti Szerződés, amely a gazdasági válság kitörése óta egyre gyakrabban van a társadalom- és gazdaságpolitikai viták kereszttüzébe. Egyesek az EU kudarcának legfőbb okát látják benne, mások az integráció egy szükséges, de közel sem tökéletes lépcsőfokaként tekintenek rá, megint mások pedig az EU legnagyobb vívmányaként és de facto beteljesedéseként értelmezik. Hogyan lehetséges, hogy egyetlen történelmi momentum ilyen sokféle megítélés alá esik?

A poszt a KettősMérce oldalon jelent meg 2017. március 24-én

Az Európai Bizottság nemrég új fehér könyvet mutatott be, amelyben a következő évtized Európát érintő főbb kihívásait és lehetőségeit vázolta fel. A dokumentum arra a kérdésre keresi a választ, miként alakulhat az Unió sorsa 2025-ig attól függően, hogy milyen utat választ.

Published: 14.02.2017, Green European Journal

A poszt a KettősMérce oldalon jelent meg 2017. február 13-án.

Orbán Viktor évértékelőjében azt nyilatkozta, hogy az EU új hatásköröket akar magához venni a Szociális Pillér nevű kezdeményezés keretein belül. Fogalmam sincs, hogy melyik mozit nézi a miniszterelnök úr. Olyasmi történhetett, hogy éppen az esti Euronews Szociális Pillérről szóló riportja közben ráült a távirányítóra, véletlen átkapcsolt a ….-…. meccsre, és a “vedd el tőle, vedd el tőle” bekiabálást érthette félre.

Ahogy azt korábban írtuk 2016-ban az Európai Bizottság konzultációt tartott, hogy begyűjtse azokat a szociál- és foglalkoztatáspolitikai elképzeléseket, amelyek alapján reform javaslatokat kezdeményez az EU 2020-as célszámainak elérése érdekében. A folyamatot Európai Szociális Pillér néven szokták emlegetni. Az Európai Parlament 2016 végén kidolgozta saját álláspontját, melyről a mostani januári plenáris ülésen szavaznak. A szerződések és a jelenlegi EU-s hatáskörök újragondolására szinte sehol sincsen politikai akarat, vagy a status quo védelme okán, vagy a széthúzástól való (egyébként nem indokolatlan) félelem miatt. A nagy pártok, és a Bizottság is a jelenlegi szerződéses keretek között gondolkodnak. A Parlamenten belül a konzervatív párt (EPP) és a mégkonzervatívabb párt (ECR) minden harmonizációs kísérletet a tagállami hatáskörök védelmével vert vissza. Ehhez hozzá kell tenni, hogy jelenleg konzervatív többség van a házban. A szocialista párt (S&D) fő célja a digitalizáció miatt átalakuló munkaerőpiac (pl. a platform alapú munkavégzés) újraszabályozásának a kérdése volt, de kitartóan érveltek az EU 2008-ashoz hasonló gazdasági sokk-állóságának javítása ügyében is, amire  konzervatív oldal megint csak mérsékelten volt nyitott. A jelentés magyar fordítása itt található.

Az Európai Bizottság 2016. márciusában útjára indította a Szociális Jogok Európai Pillére kezdeményezést, amelyet korábban a 2015-ben jelentett be Juncker a State of the Union beszédében. Az idei State of the Union beszédben újra megerősítette, hogy a szociális jogok erősítése a Bizottság egyik fő prioritása. Az utóbbi hónapokban egyre inkább úgy néz ki, hogy a Bizottság megértette a sorozatos válságok, a 2008 óta nem javuló szociális mutatók, az erősödő szélsőjobb és a Brexit üzenetét. Azonban az messze nem garantált, hogy elég bátor lesz meglépni a hatékony és szükséges lépéseket, hogy végre betömjük és kijavítsuk a lékeket ezen a hajón. Az pedig végkép kérdéses, hogy a Tanács (tagállamok vezetőiből álló Európai döntéshozó testület) hajlandó e ténlyegesen együttműködni az állampolgárai érdekében. A kezdeményezésben benne van a lehetőség, hogy új életet leheljen az EU szociális rendszereibe, és ehhez politika akarat valamint a támogatásotok szükséges. Sorozatunkban az idei éveben kibontakozó konzultációt és a jövő évi konkrét javaslat vitáját mutatjuk be egy egyenlőbb Európa jövőképét szem előtt tartva.

Robbantások rázták meg Brüsszelt. Nem sokkal a Maelbeek metrómegállónál történt robbanás előtt szálltam le annál a megállónál, hogy kivételesen időben beérjek a munkahelyemre. A gondolataim az áltozatokkal vannak. A közvetlen átdozatokkal, akik megsérültek és megrémültek, és a közvetett áldozatokkal (menekültekkel, muszlimokkal), akiket újra igaztalanul vegzálnak majd.

Elizabeth Warren. A név, amely ma már szinte minden amerikai számára ismert, akinek a visszaszorítására dollár milliókat költöttek a nagy bankok lobbistái. A szenátor, aki 60 évesen lett az amerikai progresszió arca, itthon mégis szinte teljesen ismeretlen. Ki ő, és miért tartom a leghitelesebb amerikai szenátornak?

A bérminimum vitában az általános közgazdaságtudományi alapvetés, hogy a magasabb bérek kényszerű leépítésekkel fognak járni, és a legvédtelenebb munkaerő (alacsonyan képzett, fiatal, nő, etnikai kisebbség stb) fog kiárazódni a munkaerő piacról. A makroökonómiai vita vég nélkül folytatódik a pro és kontra példák összevetésével. Azonban nagyon kevesen vizsgálják meg a kérdést a nagyvállalatokon belül. Valóban csak létminimum alatti fizetésekkel tud nyereségesen üzemelni egy árversenyben érdekelt nagyvállalat? Vagy nyugodtan megkövetelhetik a szakszervezetek a tisztességes béreket, mert egy vállalatnak valójában mindig sokkal több mozgástere van, mint a leépítés, amit sok esetben igazából nem engedhet meg magának?

A kérdés a TESCO szakszervezeti bérharca kapcsán Magyarországon is aktuális, és Zeynep Ton válasza az: meg lehet fizetni a dolgozókat nyereségesen és alacsony fogyasztói árakkal. A könyv tételesen cáfolja a Walmart és Tesco típusú foglalkoztatók utolsó érveit is, amikor azok a szakszervezetekkel szemben a munkavállalók kizsákmányolásának szükségszerűsége mellett kardoskodnak.

Kedves Nővérek!

Kérlek, tegyétek le a munkát, mindannyian. Nem magatokért, hanem értünk, betegekért és leendő betegekért. Sztrájkoljatok együtt, ha kell napokig, ha kell hetente, ha kell folyamatosan egészen addig, amíg a kormány nem hajlandó végre használható eszközöket adni a gyógyításhoz, nem csak kötszert, de gyógyszereket, gépeket, és tiszta kórtermeket is.

Valójában a GrOxit-krízisben a gazdasági elit által rabul ejtett "nemzetállamok Európája" koncepció bukott meg, és nem az Európai integráció álma. 

Nem tudnék több információt leírni annál, mint amit a görög válság kapcsán nemzetközi újságírók összegyűjtöttek, kiszivárogtattak, publikáltak. Így ez nem is célom, csupán az, hogy pontosítsam a magam számára is, minek a kudarca volt a görög állam elárverezése, és ezzel párhuzamosan mi az, amit érdemes építeni és támogatni és újragondolni.

Bernie... nem egy olyan név, amiről azonnal egy amerikai elnökjelöltre asszociálnánk, sokkal inkább a kedves könyvtáros a suliból, a jófej doki a kórházban vagy a sarki hamburgeres lenne Bernie. Azonban Bernie Sanders az a fickó, aki 2015-ben szembesíti az Amerikai Egyesült Államokat a saját démonjaival. És egyre sikeresebb.

Hatalmas győzelmet arattak a magánbíróságok (ISDS) szerepének növelését ellenzők az Európai Néppárt és az ECR ellenében. S&D, Greens, GUE, az EFDD olasz része és az ALDE fele azok, akik semmilyen privát kereskedelmi bírósági eljárást nem szeretnének látni a szerződésben.

Az Európai Parlament májusi plenáris ülésén a Parlament TTIP határozata kerül szavazásra. Ez a voks nagyon fontos indikátora lesz annak, hogy hol áll a parlamenti többség a kulcs kérdésekben. Az EP társjogalkotóként szavazni fog a TTIP-ról, amint a letárgyalt szövegek végleges formát nyernek. A mostani EP határozat, felgyorsítja vagy végzetesen lelassíthatja a folyamatot. Juncker és Angela Merkel nyilvánosan is a tárgyalások felgyorsítását sürgetik, hiszen világosan látszik, hogy a 2016-os amerikai és a 2017-es német illetve francia választások évekre elnapolhatják ezt a korántsem konfliktusmentes paktumot.

A kormány a Corvinus Egyetem által szervezett és készített kutatás külügyminisztériumi jelentése alapján támogatta 2013 óta a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezményt, legalábbis eddig ez az egyetlen kormányzati döntéselőkészítő anyag az ügyben. A Corvinus tanulmánya alapján készült kormányjelentés, mely egyhe pozitív hatással számol és mely bizalomgerjesztő hangnemben azt állítja, hogy “nem lesz olyan tárgyalási terület, ahol a tárgyalás reálisan várható kimenetele Magyarország számára komolyabb káros következménnyel járna”, azt is lehetne mondani, hogy érdemes megfontolni az egyezmény támogatását.

Az elérhető tanulmányok általában kettő vagy három (néha 4) forgatókönyvvel számolnak attól függően, hogy csak vámcsökkentési megállapodást feltételeznek, vagy enyhe illetve erős szabályozásharmonizációval számolnak. A Corvinus számításai sajnos nem elérhetőek így a módszertant közelebbről megismerni nem tudjuk, de az abból készült jelentést érdemes megnézni.

2013 KÜLÜGYMINISZTERIUMI JELENTÉS A KORMÁNY RÉSZÉRE
A kormány minden eddigiállítása ezt idézi, ezért nézzünk egy tételes összefoglalót a ritkán elhangzó -ha egyáltalán- tételekről:

Olyan Európára van szükségünk, amely közvetlen támogatást és szolgáltatásokat nyújt az állampolgárainak, ezen belül is első sorban azoknak, akiknek a szerencse vagy a családi háttér nem kedvez élete során. Az Európai Unió jelenleg messze van a mostanában Szociális Európának nevezett víziótól, aminek lényege, hogy a mostani átjárható Európában, ahol az egyik ország társadalmi krízise kihatással van a többi ország életére is, ott a szociális és foglalkoztatáspolitikai integráció égető szükségszerűség. A gazdagabb országok a jobb szociális támogatás miatt nyugatra költözők miatt háborognak, míg a perifériát az agyelszívás sújtja. A Szociális Európa víziója például európai minimálbért vagy európai munkanélküli segélyt jelent, ez volna a valódi integráció az állampolgárok számára, a mostani, főleg üzleti világnak nyújtott előnyöktől eltérően. 

Az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás már nem csak egy nemzetközi kereskedelmi paktum. Kezd politikai szövetséggé válni, ami tökéletesen új megvilágításba helyezi az eddig sem könnyen felfejthető helyzetértékelést.

Kezdjük ott, hogy észrevehető gazdasági hatása lehet annak, hogy a világ két legerősebb szabadpiaci övezetét és azok nemzetközi kereskedelemben érdekelt vállalatait akarják lényegében akadálymentesen összekapcsolni. Igazán nagy gond azonban akkor van, ha nem a szűk értelemben vett kereskedelmi vagy gazdasági szempontok fognak a döntés során prioritást élvezni, hanem a globális politika szintjére emelkedik a projekt. De miért lehet az az érzése az embernek, hogy a TTIP* más, mint a NAFTA**, vagy a CETA***?

Miközben mindenki a McCain-gate részleteit, a reakciók szemantikáját és a szereplők pozícióját elemzi, valamiért úgy érzem, hogy ebben a sztoriban egyetlen értelmes és fontos üzenet van.

Egy amerikai szenátor egy beszédben, amit egy tudhatóan bukó szavazás előtt tart, bedob egy olyan nyilvánvalóan túlzó sértést, amitől két dolog várható. Vagy az, hogy USA-ban zéró visszhangot, viszont a célhelyen hallható hullámokat kavar. Vagy a másik lehetőség az, hogy az USÁ-ban lehet hallani az Obama-kritikát, és itt is a neofasisztázást. Számunkra a szándéktól függetlenül mindkét lehetőségnek csak a a második fele az érdekes. Nem tudom mi lehet a szenátor fejében, de nem gondolom, hogy McCain komolyan gondolja a "neofasiszta" jelzőt annak teljes történelmi súlyával egyetemben, mint ahogy azt sem gondolom, hogy a beszéd Magyarország jelen orosz-EU-USA konfliktusban betöltött kiemelt fontosságú szerepére utaló része a valóságot tükrözné. Az üzenet lényege a kimondott szavakkal tökéletesen ellentétes, és azt jelenti, hogy "persze, hogy nem vagy neofasiszta, de nem is vagy fontos barátom".  Akkor is ha nekünk szánták, és akkor is, ha nem. 

Hazai elemzők és újságírók ébresztő!!!

Tekintve, hogy korunk globális hatalmi viszonyait a katonai erő mellett a gazdasági hatalom határozza meg, elég nyomasztó érzés, hogy a hazai közbeszédben és még a szaklapokban sem zajlik kritikus elemző vita a folyó globális szabadkereskedelmi tárgyalásokról. A kormányról már ne is beszéljünk, ismerve a külügy-külgazdasági harci punkok többszempontú elemző képességét.

Az európai főkereskedőjelölt meghallgatása előtt múlt hét pénteken jött a bomba hír, hogy Malström nemzetközi kereskedelmi biztos jelölt az írásbeli kérdésekre adott válaszában leszögezte, az ISDS* nem lesz része az európai-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásának. Húúúúha. Ezt a pontot kifogásolta az alterglob és a nagyvállalati túlerőt nem kedvelő pártok színe java, és a semmiből az ölünkbe pottyan. Túl szép, hogy igaz legyen.

Vajon megszorongatja e a Parlament a magyar biztos jelöltet a bizottsági meghallgatáson? Vajon feltétele lesz e egy "demokrácia iránt elkötelezettebb biztos" magyar jelölése az egész bizottság elfogadásának? Kiharcolhat -e az Európai Parlament olyan biztos jelöltet, aki legalább nem vett részt aktívan egy európai ország demokratikus alapjainak rombolásában szavazatával vagy aláírásával?