A 2011-es durbani megegyezés értelmében a 2015-ös párizsi csúcsra készen kell lennie az újabb jogilag kötelező és minden részes fél által elfogadott kibocsátás csökkentési protokollnak. Erre a a világ nem kicsit felelőtlen vezetői még mindig a globális flippernél tartanak, és passzolgatják a labdát. A klímaváltozást megállítani hivatott 1995 óta tartó globális tárgyalás sorozat varsói állomása a COP19 (19-edik Conference of Parties). És mire jutottak a megbízott nemzeti vezetőink a globális játszótéren? Szórakoznak a kölykeim jövőjével. Mindenkiével.

A konferencia helyszíne az a Lengyelország, amely elektromos áram szükségletének 80%-át szénerőművekből fedezi, és a kormányzat továbbra is a "fekete aranyban" és a palagáz kitermelésben látja a tuti bizniszt. A konferencia ideje alatt ki is rugták a nem teljesen palagáz párti lengyel környezetvédelmi minisztert, aki egyben a klímakonferencia elnöke is volt, és ezzel destabilizálták a tárgyalásokat. A szakmai vitákon -a lengyel zöldek tudósítója szerint- még mindig előkerülnek olyan, a számszerű tényekkel feleslegesen időt nem fecsérelő érvek, mely szerint Németországban a megújulók emelték az enerigaárakat. Ezzel szemben Németorzságban 2006 óta mennek le a tetőre szerelhető fotovoltaikus napelemekből származó végfelhasználói energiaárak.

Koppenhága 2009-ben arról vált hírhedté, hogy Kína és az USA az EU-t kihagyva a záró nap előestéjén zárt ajtók mögött megegyezett egy semmit mondó politikai nyilatkozatról, amelyet a plenáris elé terjesztett 13 órát hagyva a világ többi részének dönteni. Ezzel majdnem bedöntötték a klímaváltozásról szóló egyetlen döntéshozó plénumot. Durbanban eldöntötték, hogy 2015-re meg kell állapodni, így a hajó még sem sllyedt el. Varsóban másfél évvel a 2015-ös globális megállapodás előtt tetőfokára hágott a fejetlenség. Ezt látva civilek százai vonultak ki a csúcsról, azt jelezve, hogy a varsói tárgyalók egyszerűen nem teljesítenek elég jól.

Hogy mi is az, ami Varsóban NEM történt meg? Varsóban nem sikerült megállapodni arról, hogy 2014-ben milyen ütemezésben tegyék ki az országok a kibocsátás csökkentési vállalásaikat az asztalra, ami alapján már elő lehetne készíteni a 2015-ös megállapodást. 2015-ben Párizsban kizárólag úgy képzelhető el sikeres paktum, ha a következő évben ideje korán kijönnek az országok a hivatalos vállalásokkal, és meg lehet találni a kompromisszumot, ami még elég egy moderált klímaváltozáshoz. Ennyit kellett volna elérni, nem többet. Ez lenne a 2 celsius foknál kisebb átlaghőmérséklet emelkedés alatt maradás. A világ kormányianak egy évük van valahogy rendbehozni azt az elszalasztott lehetőséget.

Hogy miért nem említem a magyar kormány szerepét ebben a globális játékban? Mert a helyzet az, hogy arról sincs hír, hogy egyáltalán részt vettek e a konferencián. A szomorú valóság az, hogy ameddig nem foglalják el afrikai klímamenekültek a felcsúti focipályát, addig a magyar kormány meg sem érti, hogy mi az a klímaváltozás.