Nem kell Indiába menni azért, hogy megtudjuk, milyen energiahiányban élni. 
Magyarország egyik alig ismert és kevéssé kutatott égető problémája: az ENERGIASZEGÉNYSÉG. Az épületenergetika az a szakpolitikai terület, ami ebben a krízis-zónában a leggyorsabb és leghathatósabb segítséget tudja nyújtani, amennyiben a prioritások jól vannak meghatározva és a célcsoportok anyagi lehetőségeinek megfelelő a finanszírozási forma. Az energiaszegénységről annyit egészen biztosan tudunk, hogy hazánkban szűken számítva is mintegy 300-380 ezer háztartást érint, főleg egyedül élőket (gyakran idősebbeket), javarészt családi vagy falusias lakóövezetben lévő nagyméretű és rossz állapotú házakat.
Ehhez képest hiába vadásztuk a hivatalos honlapokon a Nemzeti Épületenergetikai Stratégia szakmai egyeztetésen átesett változatát, a NÉeS néven futó linkek sorra más dokumentumokra dobják az embert. 2013-ban több konferenciát is tartottak, ahol a szakmai közönség (?) ismerkedhetett a kormányzati tervekkel, de a témában szakértő civil kollégák és az ellenzéki pártok szakértő kabinetjei számára még mindig titkos az anyag. Milyen szakma látta ezt a dokumentumot előzetesen? Miért nem lehet nyilvánosságra hozni, ha konferencián való egyeztetésre már alkalmas a dokumentum?
Az épületenergetikai stratégiának a hazai energiaszegénység felszámolását kell szolgálnia és nem a fideszes gazdasági holdudvar tollasodását, azonban a dokumentumról elérhető prezentációk említést sem tesznek erről a társadalmi szempontról. Az EU ide vonatkozó 2012/27-es Energiahatékonysági Irányelve említi, hogy a tagállamok kötelezővé tehetik, hogy "az energiahatékonysági intézkedések bizonyos hányadát elsősorban energiaszegénység által érintett háztartásokban vagy szociális bérlakásokban hajtsák végre". Az EU súlyos elmaradása azonban, hogy az energiaszegénység felszámolásában nem lép fel sokkal keményebben, hiszen az egységnyi beruházásra jutó energiamegtakarítást elsősorban a legrosszabb állapotú épületeknél lehetne elérni.
Egy fél percig nem bízom a nemzeti kormányokban, hogy az épületenergetikai beruházások során tekintettel lesznek arra, hogy első lépésként a nagyobb átalakítási igényű ingatlanokat kell felújítani, amelyek minden valószínűség szerint nagy átfedést mutatnak az energiaszegény háztartásokkal. Erre utal az is, hogy a minimálisan elérhető információ morzsákban alacsony kamatozású hitelt emlegettek, amely nyilván nem opció a legszegényebbeknek, csak a megtakarítással rendelkező felső középosztálynak.
A legszegényebbeknek vissza nem térítendő támogatás kell, a kicsivel erősebb anyagi helyzetben levő családoknak biztosítani kell a "megtakarításból történő hitelvisszafizetés"-en alapuló konstrukciót, ahol egy cég állja a beruházást, majd a család csak annyit fizet vissza havonta, amennyit megspórolt a rezsin. Ez egy jól ütemezhető program, és többlet teher vállalás nélkül lehet felújítani a lakást.
Ha nyilvános lesz a stratégia már látni fogjuk, hogy kinek lesz az jó. Megint a fideszes haveroknak és a felső középosztálynak hívjuk le az EU-s pénzeket, vagy a leszakadó félben lévő, kiskeresetű családoknak, a vidéken elértéktelenedett házban élő munkanélkülieknek, és városi magányos nyugdíjasoknak?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.