Miközben mindenki a McCain-gate részleteit, a reakciók szemantikáját és a szereplők pozícióját elemzi, valamiért úgy érzem, hogy ebben a sztoriban egyetlen értelmes és fontos üzenet van.

Egy amerikai szenátor egy beszédben, amit egy tudhatóan bukó szavazás előtt tart, bedob egy olyan nyilvánvalóan túlzó sértést, amitől két dolog várható. Vagy az, hogy USA-ban zéró visszhangot, viszont a célhelyen hallható hullámokat kavar. Vagy a másik lehetőség az, hogy az USÁ-ban lehet hallani az Obama-kritikát, és itt is a neofasisztázást. Számunkra a szándéktól függetlenül mindkét lehetőségnek csak a a második fele az érdekes. Nem tudom mi lehet a szenátor fejében, de nem gondolom, hogy McCain komolyan gondolja a "neofasiszta" jelzőt annak teljes történelmi súlyával egyetemben, mint ahogy azt sem gondolom, hogy a beszéd Magyarország jelen orosz-EU-USA konfliktusban betöltött kiemelt fontosságú szerepére utaló része a valóságot tükrözné. Az üzenet lényege a kimondott szavakkal tökéletesen ellentétes, és azt jelenti, hogy "persze, hogy nem vagy neofasiszta, de nem is vagy fontos barátom".  Akkor is ha nekünk szánták, és akkor is, ha nem. 

Azt hiszem nem várható, hogy a kormány nyilvánosan ennek megfelelően reagáljon, a szabadságharcra trenírozott szavazó mag kard-ki-kardot vár, és jó politikus nem oly bátor, hogy ezzel ujjat húzzon. De abban azért bízom, hogy a fidesz-szektán túli jobboldaliakkal is egyetérthetünk, ez a beszéd nem a jelentőségünkről, hanem sajnos a szerepvesztésünkről szól. Persze az lenne a szerencsés, ha a kormányzatban egy ilyen sajnálatos esetben végigfutna, hogy McCain beszéde előtt talán elemezte a költségeket 2 másodpercig. Gyors fejszámolás után arra juthatott, nem jöhet ki ebből sem ő személyesen, sem az USA olyan rosszul, még a legnegatívabb forgatókönyvben sem, hogy az bármennyire is említésre méltó legyen. Az üzenet lényege jelenleg nem a szavakban rejlik, hanem annak a költségében van.

Magyaroszágnak önmagában közel zéró gazdasági értéke van a globális játékban, ha jól sejtem. Ha Magyarország isten ments holnap eltűnne a térképről minden gazdasági teljesítményével együtt, akkor nincs olyan gazdasági szerepünk, ami ne lenne percek alatt helyettesíthető. Mostanra kezd világossá válni, hogy a jó diplomáciai kapcsolatokkal tudott az ország eddig sáfárkodni, amit a tehetséges harci pincsijeink pár év alatt atomjaira bontottak. Most kezd világossá válni, hogy mennyit ér ez az ország az értékalapú diplomáciai kapcsolatai nélkül, csak gazdasági alapon. Ja... Putyinnak is csak addig kell Magyarország, amíg minimális szava is van a Tanácsban (itt is csalódást okozott a kormány rendre), vagy amíg azt a néhány eurót ki tudja szívni a költségvetésünkből Paksért. Ha valaki azzal érvelne, hogy a nemzetközi kapcsolatokat alapvetően a gazdasági erőviszonyok és partnerségek határozzák meg, akkor azt mondom, hogy alapvetőten igaza van. De ha ebből azt a következtetést vonja le valaki, amit a fideszes-fiúk, hogy a diplomácia tökéletesen másodrangú, lassan annak is világossá kell válnia, hogy pontosan egy gazdaságilag irreleváns ország esetében értékelődik fel az extenzív, megbízható és jó hírnévre igényt tartó diplomáciai munka jelentősége.