A kormány a Corvinus Egyetem által szervezett és készített kutatás külügyminisztériumi jelentése alapján támogatta 2013 óta a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezményt, legalábbis eddig ez az egyetlen kormányzati döntéselőkészítő anyag az ügyben. A Corvinus tanulmánya alapján készült kormányjelentés, mely egyhe pozitív hatással számol és mely bizalomgerjesztő hangnemben azt állítja, hogy “nem lesz olyan tárgyalási terület, ahol a tárgyalás reálisan várható kimenetele Magyarország számára komolyabb káros következménnyel járna”, azt is lehetne mondani, hogy érdemes megfontolni az egyezmény támogatását.

Az elérhető tanulmányok általában kettő vagy három (néha 4) forgatókönyvvel számolnak attól függően, hogy csak vámcsökkentési megállapodást feltételeznek, vagy enyhe illetve erős szabályozásharmonizációval számolnak. A Corvinus számításai sajnos nem elérhetőek így a módszertant közelebbről megismerni nem tudjuk, de az abból készült jelentést érdemes megnézni.

2013 KÜLÜGYMINISZTERIUMI JELENTÉS A KORMÁNY RÉSZÉRE
A kormány minden eddigiállítása ezt idézi, ezért nézzünk egy tételes összefoglalót a ritkán elhangzó -ha egyáltalán- tételekről:

10 év múlva...

“Fontos kiemelni, hogy a kutatások alapján a szabadkereskedelmi egyezmény megkötését követően is mintegy 10 évre van szükség a hatások teljes érvényesüléséhez.”

Szóval a megjósolt gazdasági és foglalkoztatási bővülés is csupán 2025 környékén kezdhet el realizálódni. A kormányriport -sok másik elemzéshez hasonlóan- az egyezmény teljes hatását vizsgálja, nem éves eredményeket. Ennek fényében érdemes olvasni a szerződés remélt hozadékát.

...néhány ezer munkahelyet ígérnek...

“A csupán vámcsökkentéssel számoló forgatókönyv esetén középtávon 6.000 fővel, míg a szabályozási liberalizációval együtt 23-29.000 fővel bővülhet a foglalkoztatottak száma Magyarorzságon.”

Tehát hogyha a sokat kritizált szabályozás harmonizációs tárgyalások nem hoznak teljeskörű megállapodást, akkor nagyságrendileg 6.000(!)-15.000 plusz munkahellyel számolhatunk körülbelül 2025-ben. A riport minimális mértékben sem foglalkozik a Magyarországon várható munkahelyek jellemzésével. A TTIP foglalkoztatáspolitikai aspektusaival foglalkozó fórumokon rendre felmerül a kérdés, hogy milyen típusú munkahelyek ezek, ahol a TTIP védői azzal érvelnek, hogy mivel az EU USA-ba irányuló exportja magas hozzáadott érték domináns ezért ezek főleg -de nem kizárólagosan- minőségi, képzettséget igénylő munkahelyek lesznek. Azonban semmi nem garantálja, hogy jelen helyzetben ez Európa minden régiójára igaz.

...bár cserébe túl sok kockázatot  vállalunk...

“Mivel az USA-ban több beruházási akadály vár még lebontásra, mint az EU-ban, ha az amerikai gazdaság nyitottabbá válik az európai beruházók felé, az elszívhat valamennyi nyugat-európai tőkét az újonnan csatlakozott EU-tagállamok elől.”
Az ISDS vitarendezési mechanizmus “kockázata Magyarország számára nagyobb, mert jóval nagyobb számú amerikai befektető van jelen a magyar piacon, mint fordítva.”

Az ISDS vitarendezési eljárást a tiltakozó civil szervezetek és több politikai párt is elutasítja. Felmerült már helyette egy állandó és független Nemzetközi Kereskedelmi Bíróság felállítása, mert a nemzeti bíróságokban úgy tűnik, hogy kölcsönösen nem bíznak meg a felek. Azonban a Bizottság és a tárgyalók inkább az ezer sebből vérző ISDS bíráskodási eljárást toldozgatják-foltozgatják. Jelenleg a fellebbezési lehetőséget vizsgálják (mert eddig egész hajmeresztő módon anélkül ált a javaslat), miközben magán kereskedelmi bíráskodási rendszer a perelő felek által van finanszírozva, egy szűk jogászi rétegből válogatja a bírákat, akik máskor a nagyvállalatok körül dolgoznak jogászként, nem transzparensen működik és a szakirodalom szerint is tele van következetlen és kiszámíthatatlan döntésekkel hasonló ügyek esetén.

...pedig ez nem is igazán a mi bizniszünk...

“Jellemzően a keleti és déli tagállamok számára kevésbé fontos az USA a közvetlen exportban.”
“Hazánkat az Uniós átlagnál várhatóan kevésbé érinti majd a megállapodás, hiszen 2012. évi adatok szerint teljes exportunk mindössze 2,4%-a (többségi magyar tulajdonú cégek esetén 1,8%-a) irányul az egyesült államokba. (…) A TTIP hatására a magyar szállítóknak az EU belső piacán az USA-beli cégek markánsabb megjelenésével kell számolniuk. Ez a hatás - figyelembe véve az EU-ba irányuló szállításaink súlyát (ami 2012-ben teljes kivitelünk 76%-át tette ki)- jelentősebb lehet, mint a TTIP közvetlen, magyar-USA kétoldalú kereskedelmi forgalomra irányuló hatása.”

Ha vannak olyan komplett régiók, amelyeket másképpen vesznek részt az EU-USA kereskedelemben, mint mondjuk Németország, Anglia, Írország, akkor hogyan lehet az, hogy nincsen közös álláspont a tárgyalások során, de talán még csak egyeztetés sem? És hogyan lehet az, hogy nincsenek regionális tanulmányok, melyek megválaszolják azt a kérdést, hogy enyhíti vagy még jobban betonba önti a jelenlegi kiegyensúlyozattlan gazdasági és társadalmi szerkezetet ez az egyezmény?

...de még ahol számszerűen nyernénk is...

A járműipar várhatja a legnagyobb bővülést, azonban az “EU-n belül kiszorító hatás is jelentkezhet. Magyarországot ez érzékenyen érintheti a szinte teljes mértékben az EU-ba irányuló járműexportunk okán.”

“Hazánk esetében azt is figyelembe kell venni, hogy az Egyesült Államokba irányuló kivitelünk nem feltétlenül közvetlenül bonyolódik, magyar előállítású részegységek pl. német, francia vagy olasz vállalatok termékeibe történő beépítésén keresztül is bekerülhetnek az USA piacára”

A magyar járműipar 1,4-7,9%-os kibocsátás bővülésben bízhat a riport szerint, azonban a kiszorító hatást, amely a jelentés saját megállapítása szerint fontos, nem számszerűsíti és nem kalkulálja bele. Továbbá a szuperoptimista 7,9%-os becslés is csupán az alacsonyabb hozzáadott értékű beszállítói tevékenységet erősítené meg hazánkban, míg mondjuk a tervezés és marketing a -jelen esetben- német, francia, olasz munkavállalók, illetve a jólképzett emigrálók számára lesz elérhető. A munkaalapú társadalom nevű vízió a társadalom lélegeztetőgépre kötését jelenti, és a TTIP úgy fest, hogy beleillik ebbe a trendbe, de ennek semmi köze az ország határozott és versenyképes tudásalapú víziójához, ami az egyetlen kitörési pontunk lenne.

...ott is hosszú távon a sírunkat ássuk.