Robbantások rázták meg Brüsszelt. Nem sokkal a Maelbeek metrómegállónál történt robbanás előtt szálltam le annál a megállónál, hogy kivételesen időben beérjek a munkahelyemre. A gondolataim az áltozatokkal vannak. A közvetlen átdozatokkal, akik megsérültek és megrémültek, és a közvetett áldozatokkal (menekültekkel, muszlimokkal), akiket újra igaztalanul vegzálnak majd.
A metrók lezárva, a parlamenti beléptetési ellenőrzés megerősítve, mentőautók igyekeznek a helyszínre, de ezt leszámítva a város ugyanolyannak tűnik, mint egy másik unalmas hétköznapon. Az emberek kissé meglepődtek, de a médiában most pörgő riportokkal ellentétben nincs pánik, nem szaladgálnak az emberek fejvesztve, és nem kuksolnak a bezárt ablakok mögött. Tolják a babakocsit, menetközben telefonon ügyintéznek, beugranak venni egy blúzt a boltba, vagy krumplit majszolnak az utcasarkon. Sok rosszat el lehet mondani Brüsszelről, amit rendre le is hoz a média: a bürokrácia bonyolult, de legalább pontatlan (megj.: az EU bürokrácia olajozott gépezet az állami ügyintézéshez képest), a tömegközlekedés atomjaira van szabdalva, a mozgólépcsők minden második nap üzemelnek, az utcatáblákat hírből sem ismerik. Viszont a rendőrség teszi a dolgát, a szolgálatok előkerítették a keresett személyt, azt gondolom, hogy valóban komolyabban veszik a terrorista csoportok felszámolását, mint korábban. A megerősített biztonsági intézkedések indokoltak, és nem eltúlzottak.
Azonban egyvalamiben a belga állampolgárok nagyon erősek, amit mindennél jobban tisztelek bennük. Nem pánikolnak, és nem könnyű megijeszteni őket. Ismerik a pisilő kisfiú szobrát, a nemzeti példaképet? Nagyjából úgy érzem, hogy pontosan ezt mutatják most a terroristáknak. A pisilő kisfiú szimbolizálja azt is, amikor egy korábbi brüsszeli rendőrségi akció során megkérték az állampolgárokat, hogy ha lehet ne tweeteljék a rendőrautók helyzetét a kerületben, mert az nem annyira segíti a munkát. Erre a brüsszeli állampolgárok azonnal reagáltak, és macskás képekkel árasztották el a Twittert ipari mennyiségben. Nem normálisak, tudom. De nem félnek. És ez mindennél áthatóbb érzés ebben a városban. A média természetesen meg fog szólaltani aggódó állampolgárokat, mert nyilván vannak jónéhányan, ez természetes. Eközben azt nem mutatja, hogy idősek egymással tréfálkoznak, hogy "muti a banyatankod, jobb ha leellenőrzöm, nincs e benne valami nem odavaló".
Valószínű, hogy számító és pragmatikus politikai erők ki fogják használni az emberi félelmet és erősíteni fogják a rettegést, hogy bebetonozzák hatalmukat, ez nem volna új politikai megoldás. Számtalan esetben okozott már a terrorista robbantásoknál is nagyobb társadalmi kárt ez a folyamat. Ezért fontos a félelem nélküliség ereje. Ezért fontos megvédenünk a muszlimokat, a menekülteket, akik áldozatai lehetnek annak a mocsárszagú politikának, amit otthon is napirenden tart a kormány.
Ép ésszel felfoghatatlan és megemészthetetlen, hogy aktív terroristák működnek egy városban, akik az ügyük igazolását ártatlan emberek megölésével próbálják elérni. Felfoghatatlan volt ez Észak-Írországban az IRA robbantásai idején, és ugyanezt élhették át Berlinben a Baader-Meinhof csoport aktivitása nyomán.
A terrorizmus egyetlen célja, hogy rémületet keltsen, gyűlöletet szítson, ami még több zavart és káoszt eredményez. És ez az egyetlen dolog, amit nem kaphat meg. A belgáktól -azt gondolom- nem is fogja, ebben elég erősen bízom. Egyúttal meg is fogadom, hogy továbbra sem fogok időben munkába járni. Én nem is értem, hogy mi vitt rá ma reggel, hogy 9 körül beérjek. :)
Néhány nyugalmasabb életkép az elmúlt fél órából:
A bejegyzés trackback címe: