Oroszország legújabb gyarmata lesz Magyarország abban a történelmi pillanatban, amikor megkapják Orbántól és a szociktól a paksi tendert. Itthon nem zajlik társadalmi vita a paksi bővítés környezeti, gazdasági és politikai kockázatairól, erről értekezik Sarlós Gábor, míg Perger Andris újra összefoglalta, hogy mi is a probléma az atomenergia politikai erőltetésével. Arról azonban még kevés szó esett itthon, hogy miért is menjenek az oroszok haza?

A Roszatom orosz állami konszern, 2007-ben alapított állami vállalat, mely az orosz atomipart kontrolállja. De hogyan is kell pontosan elképzelni egy orosz állami konszern viszonyrendszerét? Ki ott a főnök, és ki hozza a valódi döntéseket?

Medvegyev épp egy éve, az állami konszernek gazdasági társasággá történő átalakítása során azzal indokolta a Roszatom állami cégként való megőrzését, hogy "a Roszatom ugyanis nem egyszerűen gazdasági tevékenységgel foglalkozó társaság, hanem egy sor egyéb funkciót is betölt, és egyesíti egy minisztérium, illetve gazdálkodó szerv feladatait. Ez a kettős (polgári és katonai célú) atomenergetika sajátosságaiból fakad, ezért a Roszatom állami konszernként nagyon sokáig fennmarad". Oroszországban az üzleti szektor és a politika összefonódása a létezés természetes rendje, nincs ezen mit hőzöngeni. A Roszatom első és egyben jelenlegi vezetője az a Szergej Kiriyenko, aki fél évig miniszterelnök volt 1998-ban Boris Yeltsin támogatásával, és akinek nagyapját még Lenin tüntette ki a kommunizmusért tett szolgálataiért, majd a KGB főnök lett Dél-Oroszországban.

Ide tartozik, hogy a Roszatom eddig a tőkehiányos országokban az úgynevezett BOO (build-own-operate), vagyis a "épít-tulajdonol-üzemeltet" finanszírozási konstrukciót is felajánlja. Tekintettel a forráshiányos magyar kasszára (és az 1000 milliárdos NAV adócsalásra) Magyarország számára ez a csomag a racionális ajánlat, habár a Roszatom Magyarorzsági képviselői a finanaszírozási kérdések elől rendre kitérnek. Tehát Paks ebben az esetben az orosz államé lehet, és az áramot eladja a magyaroknak. Remekül hangzik ez így a 21. században, nem igaz?

És mi történik a politikai rossz viszonyon túl, ha Magyarország mégsem szeretné az orosz atomot? Nem tudjuk mit ígért Orbán Viktor Putyinnak az orosz látogatása során. De azt tudjuk, hogy bármilyen szerződés is születik, az abból való kihátrálás bénító összegek kicsengetés után lehetséges. A bolgárok idén januárban népszavazáson, ugyan alacsony részvétel mellett, az atom ellen voksoltak, mire a Parlament 2013. február 27-én leállította a beleni projektet. A Roszatom 1 millárd EUR (300 mrd ft) kártérítést követel, amibe belerokkanhat a bolgár költségvetés, és idén nyáron már arról hallani, hogy az új Moszkvához közelebb levő szocialista kormány újragondolja a beleni reaktort. 

Oroszország érdekérvényesítő módszereiből ízelítőt kaphattunk az EU 5 éve tartó keleti partnerségi tárgyalássorozat múlt pénteken lezárult vilniusi csúcsán. Putyin már fél éve meggyőzte az örményeket, hogy ne akarjanak vám mentes kereskedelmet és ösztöndíj rendszert az EU-val. A tárgyalási alap egy kisebb fegyvercsomag eladása volt az örményekkel történelmi konfliktusban levő azerieknek és egyúttal a védelem felajánlása. Az utolsó pillanatban húzta ki Putyin Ukrajnát az Európai közeledésből, méghozzá nagyon komoly társadalmi ellenállás ellenére. Abban még bízhatunk, hogy ebbe belebukik az ukrán kormány. És mi kell az EU felé igyekvő ukrán kormány visszarántásához az ajtóból? Zsa-ro-lá-si po-ten-ci-ál.

Korunk háborúit nem fegyverrel vívják, hanem Oroszország esetében az állam kinyújtott csápjai szereznek üzleti érdekeltséget más országok stratégiai szektoraiban, mely aztán zsarolópotenciál a politikai vezetés számára a későbbiekben.

Egy dolgot biztosan feljegyezhetünk, még ha nem is lesz benne a központi történelem könyvekben: Paks II-vel Putyint engedjük be a magyar belpolitikába. Az oroszoknak beígért atom tenderrel Orbán Viktor személyesen, egymaga, saját hatáskörben az MSZP és a Jobbik táogatásával Orosz Gyarmattá teszi Magyarországot.