Fel kell tennünk a kérdést, hogy mit is takar pontosan a sokat emlegetett BOO finanszírozási konstrukció a stratégiai fontosságú energiaszektor esetében. Folytatom a megkezdett sorozatot atomenergia és Oroszország történelmi keresztmetszetében. A pénteki ELTE TáTK humánökológia szak Paks Vobiscum című konferenciáján újra előkerült Paks2 finanszírozási elméletileg lehetséges konstrukciói.

Azt rég tudjuk, hogy három fő opció létezik atomerőmű finanszírozásra. Az egyik a saját finanszírozás államkincstári zsebből. A 15.000 mrd nagyságrendű bukszából kéne kipengetni háromezret. Ez hazavágná a költségvetést, amit valószínűleg Brüsszel sem nézhetne szótlanul. A második opció a banki hitelfelvétel. Még ha találunk is hitelező bankot, ez eladósítja a magyar embereket. A harmadik út, hogy az erőmű építő finanszírozza az építést és üzemeltetést, övé marad a tulajdon jog, és az eladott áramból szedi be a pénzét. Ez az un. Build-Own-Operate (BOO) konstrukció, amely lehet, hogy nem a szabadságharcos kormány vágyálma, de nem úgy tűnik, hogy van más járható út. Ezzel a konstrukcióval csak az oroszok házalnak.

A Külügyi Intézet munkatársa (Deák András) szerint ez nem hozná könnyű helyzetbe a külügyet, mert meg kéne magyarázni, hogy mit keres egy orosz tulajdonú atomerőmű Közép-Európa közepén. De mit is tudunk erről a BOO finanszírozásról?

A BOO finanszírozási konstrukció a hivatalos definíció szerint a köz- és magánszféra együttműködésének (PPP - Private Public Partnership) bevett gyakorlatai közé tartozik. A BOO során a külön erre a feladatra létrehozott Projekt Cég megépíti és működteti a közszolgáltatást nyújtó létesítményt, anélkül hogy annak tulajdonjoga a közszférához kerülne. Ennek van egy továbbfejlesztett változata is, a BOOT, ahol a magántársaság a futamidõ végén a létesítmény tulajdonjogát átadja az államnak (erre utal a T -transfer- betű).

A Rosatom számos Oroszországon kívüli reaktort épít főleg energiaéhes fejlődő országokban: Vietnám, India, Kína, Bangladesh, Ukrajna, Bulgária, Fehéroroszország.  Azonban a világ első(!) külföldi BOO finanszírozott atomreaktor projektje 2010-ben indult Törökország déli határán. Tehát csak az Akkuyu példájából tudunk kiindulni, ha látni szeretnénk milyen létező gyakorlata van a BOO finanszírozási modellnek.

A 2010-ben megkezdett török 4 blokkos összesen 4800 MW-os Akkuyu erőmű, ami a terv szerint 20 mrd dollár (4400 mrd HUF). Az eredeti terv szerint 2014-ben kezdődik az építkezés, és 2021-re befejezik. A 2013 nyarán benyújtott Környezetvédelmi Hatástanulmány elfogadásának csúszása miatt (jelenleg januári jóváhagyásban reménykednek) viszont jelen állás szerint 2015 második felére csúszik az építkezés és így 2023-ban indulhat az erőmű. A Környezetvédelmi tárcának itt már érdemi beleszólása nincs, felteheti a kérdéseit, dokumentálhatja a válaszokat és jónapot.

A Rosatom gyakorlata alapján a magyar kormánnyal is egy kormányközi megállapodás lenne az első lépés. A török energiaügyi miniszter (Taner YILDIZ) és az orosz miniszterelnök helyettes által 2010-ben aláírt megállapodás szerint az Akkuyu erőmű építésre létrehozott Projekt Cég építője, üzemeltetője lesz az erőműnek és egyben a termelt áram kezdeti tulajdonosa. Ez a cég kezdetben 100%-ban az orosz félé, szerződés szerint tulajdonjoga soha nem mehet 51% alá, de kisebbségi tulajdon szerezhetnek benne később egyéb piaci szereplők. Az Akkuyu projekt cég a novemberi hírek szerint befektetőket keres, és öt török, valamint meg nem nevezett nemzetközi vállalatok már jelentkeztek is.

A török villamos energia vállalat (TETAS) 15 éven keresztül két blokk termelésének 70%-át, és két blokk termelésének 30%-át garantáltan megvásárolja 12.35 UScent/KWh áron. A maradék áramot a 60 évre hitelesített reaktor további 45 évében a projektcég -aki a megtermelt áram tulajdonosa- piaci alapon értékesíti. Az engem egy kicsit aggaszt, hogy az Akkuyu projektnél még egy kurta megtérülési időtervet sem lehet látni a 2010-es vagy 2011-es Rosatom éves jelentésben. Tehát fogalmunk sincs, hogy ez mennyire éri meg a Rosatomnak, mikor térül meg a haszna.

Összehasonlításképp: a török villamosenergia vállalat 27 FT/kWh áron fogja megvenni Akkuyu-tól az áramot. Ma Paks 12 FT/kWh áron adja át az MVM-nek.

Feltett kérdés körüljárása után körvonalazódó kép egyáltalán nem megnyugtató. Az áram drága, a tulajdon pedig orosz. És miért  merül fel bennem a kérdés, hogy egy orosz tulajdonú atomerőmű Magyarország kellős közepén egyenértékű lenne egy Oroszország érdekeit képviselő nagykövetséggel? Túl azon, hogy Medvegyev lényegét tekintve „minisztériumnak” nevezte a Rosatomot, a BOO finanszírozás nem tűnik másnak, mint a hatalomba történő nagyon racionális politikai befektetésnek.