Most tényleg betojt a kormány. Mi más lenne a magyarázata annak, hogy a kormány helyettes államtitkári szinten gyorsan offenzíven kiállt az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás mellett? Az egy dolog, hogy nyilvános tárgyalási dokumentumok hiányában vaktában sikerült Wintermantelnak a hó elején "offenzíven támogatni" a szerződést, bármit is jelentsen ez. De hogy a "szabadságharcos kormány" gyermeki lelkesedéssel örvendjen egy olyan nemzetközi kereskedelmi szerződésnek, ami nemcsak hogy kockáztatja a GMO mentességünket, de csettintésre perelhetővé tenné a demokratikusan választott kormányokat, az mégiscsak agyrém. Az amerikai multik térnyerésének való önkéntes örvendés nem más, mint a Putyin-szerződés kommunikációs térben történő pánikszerű kompenzálása. De nézzük csak, hogy mihez is tapsikol a kormánypropaganda.

Számos kritika éri már most a tárgyalási folyamatot, a titkos szerződés előkészítő dokumentumoktól kezdve, az EU és az USA egészségügyi/környezetbiztonsági/fogyasztóvédelmi/munkavédelmi sztandardjainek harmonizálásáig. A legbrutálisabb akna mégis az úgynevezett ISDS (investor-to-state dispute settlement) mechanizmus, aminek most úgy tűnik, hogy hivatalosan nagyon örülünk. Mi is ez az ISDS pontosan?

Ez a mechanizmus számos nemzetközi kereskedelmi megállapodás része, és arra szolgál, hogy világossá tegye milyen eljárásban lehet intézni az egyezménnyel kapcsolatos vitás ügyeket. A jelen megállapodás esetében azt jelenti, hogy a multinacionális vállalatbirodalom választott nemzetközi bíróságon támadhatja az Országgyűlés törvényeit és a hatósági szabályozásokat, hogy állami kompenzációt (adópénzeket) követeljen a bevételkiesésre hivatkozva.

Két példa szemléletesebbé teszi, hogy minek örül a külügyminisztérium:

1. Multinacionális vállalatbirodalom vs. környezetvédelem
A német atom kivezetési program politikai döntés volt reagálva arra a közakaratra, hogy Németország Fukushima után biztonságos energiaforrásokból lássa el magát (és nem mellesleg fejlessze saját megújuló iparát). Ezen szakpolitikai döntés miatt 2012 májusában a svéd Vattenfall beperelte a német államot a Washingtoni Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál. 3,7 milliárd EUR kárpótlást követel a Krümmel és Brunsbüttel erőművek profitkiesése miatt. Ez kb. 1100 milliárd ft, Paks2 árának nagyjából harmada.

2. Multinacionális vállalatbirodalom vs. egészségügy
Az amerikai Philip Morris dohány vállalat beperelte Ausztráliát, miután az a dohánymarketinget korlátozó közegészségügyi szabályozást fogadott el. Ausztrália elhatározta, hogy a dohányzás egészségkárosító hatásainak visszaszorítása érdekében lépéseket tesz. Ezek a lépések nem a dohányzás betiltását jelentik, csupán erőteljesen korlátozták a cégek marketing kommunikációs eszközeit a csomagoláson, egyszerű barna dobozt írnak elő, logó és design mentes módon lehet feltüntetni a gyártó és terméknevet.

A szabadkereskedelmi megállapodás kritikus eleme a vitás ügy rendezési szabályai, amelyek megkönnyítik az amerikai és európai vállalatbirodalmak számára, hogy bepereljék a több-kevésbé demokratikusan választott (de praktikusan az EU-ban még mindig elzavarható) kormányokat. Ez a mechanizmus megkönnyíti a vállalatbirodalmak számára, hogy kikényszerítsék a profitérdekeiknek megfelelő döntést akkor is, ha az szembemegy közegészségügyi, környezetvédelmi vagy fogyasztóvédelmi törvényekkel. Egyszerűen a kormány kritika nélküli lelkesedésének nincs más magyarázata, minthogy a fideszes-fiúk most tényleg betojtak a külpolitikai forgatagban és pánikszerűen egyensúlyoznak. Már majdnem azt hittem, hogy befeküdtünk az USÁ-nak is, de "megnyugodtam", hogy csak simán bénák vagyunk.