Az EU költségvetésében van pénz a tömeges elbocsátási krízisek kezelésére. Magyarország azon kevés EU-s országok egyike, amelyik még sosem fordult az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alaphoz (EGAA), holott az éppen azért jött létre, hogy mérsékelje a globális piaci változások által okozott társadalmi károkat. Görögország, Spanyolország, Írország mind élt a lehetőséggel már idén, de még Hollandia, Finnország és a franciák is adtak be kérvényt. Magyarország nincs benne az eddigi 8 év kérelmezőit listázó legördülő ablakban.

Megvan az a hányásízű érzés, amikor tudod: teljesen mindegy, mi mellett köteleződik el akár aláírt dokumentumban a szemben ülő fél, hiszen az úgynevezett "történelmi helyzet" egyik percről a másikra változhat? Ehhez képest üdítő élményt nyújtott hallgatni Jean-Claude Junckert a zöld-meghallgatáson. Utána az volt az érzésem, hogy andalítóan körbeudvaroltak bennünket, kacarásztunk egy keveset a bor mellett, ám még a jegygyűrű sem került szóba. Node nézzük csak, mit ígért Juncker a zöldeknek.

Azzal kezdeném, hogy Juncker minden bizonnyal nem az a politikus, akivel elégedett leszek az EU top székében. A napvilágot látott kritikák Juncker off-shore barátságával kapcsolatban jogosak. Nem hiszem, hogy egy politikus élete második felében radikálisan irányt vált, felszámolja eddigi hátországát, és hátat fordít korábbi politikai rutinjának.

Most tényleg betojt a kormány. Mi más lenne a magyarázata annak, hogy a kormány helyettes államtitkári szinten gyorsan offenzíven kiállt az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás mellett? Az egy dolog, hogy nyilvános tárgyalási dokumentumok hiányában vaktában sikerült Wintermantelnak a hó elején "offenzíven támogatni" a szerződést, bármit is jelentsen ez. De hogy a "szabadságharcos kormány" gyermeki lelkesedéssel örvendjen egy olyan nemzetközi kereskedelmi szerződésnek, ami nemcsak hogy kockáztatja a GMO mentességünket, de csettintésre perelhetővé tenné a demokratikusan választott kormányokat, az mégiscsak agyrém. Az amerikai multik térnyerésének való önkéntes örvendés nem más, mint a Putyin-szerződés kommunikációs térben történő pánikszerű kompenzálása. De nézzük csak, hogy mihez is tapsikol a kormánypropaganda.

Üdvözöljük az Európai Parlament döntését, melyben nem fogadta el az Európai Bizottság vetőmag-rendelet tervezetét. Ezen jogszabály olyan szigorításokat tervezett, amely megakadályozta volna, hogy gazdálkodók és magánszemélyek vetőmagot vagy szaporítóanyagot csereberéljenek. Kötelező és fizetős regisztrációt vezetett volna be minden olyan fajtára, amely szaporítóanyagát a gazdálkodó használni szeretné. Ezzel szemben mindannyiunk alapvető érdeke, hogy maradjanak olyan vetőmagok, és szaporító anyagok, melyekkel a kis gazdálkodók és kiskerti gazdák szabadon kísérletezhetnek és jobbnál jobb fajtákat alakíthatnak ki.

Nem kell Indiába menni azért, hogy megtudjuk, milyen energiahiányban élni.

A kormány pontosan jól tudja, hogy a zöld energiagazdálkodási fordulat megvalósítható.

Ami ma zajlik az országban, az nem az a pitiáner átverés, amit a trafikmutyival vagy néhány hektár föld kiosztásával lenyomtak a magyarok torkán. Ami most zajlik az ennek az évszázadnak a legordasabb hazugsága. Azonban a történelem könyvek lapjain bölcsen elemezgetni napjaink történéseit sajnos már késő lesz, mert addigra eljátsszák a pénzünket orosz ruletten. A putyin-paktum napja óta minden sajtótájékoztatón igyekeznek lefegyverezni a zöld képviselőket, hogy "jó, de ha nem így, akkor hogyan?". Jelentem a kormány saját háttértanulmánya szerint is megvalósítható és kifizethető az a zöld energiagazdaság, ami az LMP elképzeléseit is kielégítené, mert a társadalom egésze számára nagyságrendekkel előnyösebb. A kormány ezt tudja, ott volt az asztalán, de ezt félresöpörve döntött a "szocsi-atom" mellett.

Ma az a feladatunk, hogy megakadályozzuk, hogy Orbán Viktor tovább hazudozhasson a tegnap történtekről. Azért demonstrálunk a Fidesz pártszékház előtt ma, mert tegnap 2014. január 14-én a magyar kormány eladta Magyarországot az orosz kormánynak. Tegnap nem üzleti megállapodás, hanem politikai alku született Moszkvában.

A magyar energiaszektor jelenleg súlyosan ki van szolgáltatva a keleti országoknak. A kőolaj gyakorlatilag egyedül Oroszországból, a földgázimport is Oroszországból és a FÁK országaiból érkezik Oroszországon és Ukrajnán keresztül.

Erre most Orbán a Kreml színe elé járul, tiszteletét teszi az orosz vezér színe előtt, és egy aláírással eladja az országot. Az cseppet sem zavarja, hogy a bolgárokat az oroszok most zsarolják politikai hullává. Az cseppet sem számít neki, hogy az emberek rezsije jelentősen növekedni fog, amit majd újabb hazugságokkal lehet csak megúszni. Hát ez csodálatos. Ennél tökéletesebben nem is lehetne ugyanannak a geopolitikai hatalmi szereplőnek a kezébe adni a legfontosabb hatalomgyakorlási eszközt, az energiaszektort.

Padlógáz és irány a bolgár valóság, a teljes geopolitikai kiszolgáltatottság és a kormányzati kommunikációs áthidalás. Végighazudják majd a kampányidőszakot, szabadság harcolnak a nyugattal szemben, miközben eladják az országot kilóra az oroszoknak. Ez definíció szerint: hazaárulás!

Vonatkozó hír: http://nol.hu/kulfold/20140111-oroszok_bovithetik_paksot

A neoszovjet birodalmi törekvések és a magyar energiapolitika történelmi keresztmetszetében az orosz atomipar tulajdonságait elemezve a "mi van ha mégsem kell?" kérdéshez jutottam. Lázár János tendereztetés és verseny nélküli orosz-magyar államközi megállapodást emleget.

Kézenfekvő az időben, térben és talán gazdasági állapotban is legközelebbi példát megvizsgálni. A bolgár belenei erőmű története hordoz magában némi tanulságot, és egyben egy jó adag irodalmi értéket is. Tudnunk kell, hogy egy pocsék döntés után mi lenne a visszatáncolás ára!

Fel kell tennünk a kérdést, hogy mit is takar pontosan a sokat emlegetett BOO finanszírozási konstrukció a stratégiai fontosságú energiaszektor esetében. Folytatom a megkezdett sorozatot atomenergia és Oroszország történelmi keresztmetszetében. A pénteki ELTE TáTK humánökológia szak Paks Vobiscum című konferenciáján újra előkerült Paks2 finanszírozási elméletileg lehetséges konstrukciói.

Orbán Viktor úgy tűnik, hogy már nem képes megfékezni saját oligarcháit, így azok némi zsebpénzért széttépik a magyar környezetvédelem maradékait is.

Folytatódhat a 2010 óta önálló tárca nélkül működő környezetvédelem ellehetetlenítése, ehhez Orbán Viktor hozzá nem értése miatt nyújt elnéző asszisztenciát. 

Oroszország legújabb gyarmata lesz Magyarország abban a történelmi pillanatban, amikor megkapják Orbántól és a szociktól a paksi tendert. Itthon nem zajlik társadalmi vita a paksi bővítés környezeti, gazdasági és politikai kockázatairól, erről értekezik Sarlós Gábor, míg Perger Andris újra összefoglalta, hogy mi is a probléma az atomenergia politikai erőltetésével. Arról azonban még kevés szó esett itthon, hogy miért is menjenek az oroszok haza?

A Roszatom orosz állami konszern, 2007-ben alapított állami vállalat, mely az orosz atomipart kontrolállja. De hogyan is kell pontosan elképzelni egy orosz állami konszern viszonyrendszerét? Ki ott a főnök, és ki hozza a valódi döntéseket?

Nemrég lovas barátaim felhívták a figyelmemet egy petícióra, amely arra kéri a Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy ne lehetetlenítsék el egyik percről a másikra az ún. nullás sütésű (azaz nem igazolt származású) lovak lovasszolgáltatásokban való használatát. Ez az Index cikke alapján belátható módon családi lovardák tömegeinek tönkremeneteléhez vezetne. Kucsák László Fideszes képviselő olyan módosításokat javasolt, amelyek 2015-ig haladékot adnának a nullás lovak kivezetésére.

A módosítás szövege szerint "2015. június 30-tól 5 év alatti lovaknál az alkalmasság feltétele az igazolt származás". Ez azt jelenti, hogy a 2010. június 30-a előtt született lovak 2015 után is dolgozhatnak származás igazolás nélkül, ami egy racionális ütemezett kivezetése a "zuglovaknak". Bár olyan eset is előfordult már, hogy pedigrés lovak adminisztrációs hiba miatt kapnak nullás sütést.

A 2011-es durbani megegyezés értelmében a 2015-ös párizsi csúcsra készen kell lennie az újabb jogilag kötelező és minden részes fél által elfogadott kibocsátás csökkentési protokollnak. Erre a a világ nem kicsit felelőtlen vezetői még mindig a globális flippernél tartanak, és passzolgatják a labdát. A klímaváltozást megállítani hivatott 1995 óta tartó globális tárgyalás sorozat varsói állomása a COP19 (19-edik Conference of Parties). És mire jutottak a megbízott nemzeti vezetőink a globális játszótéren? Szórakoznak a kölykeim jövőjével. Mindenkiével.

Ma ért véget az EU-USA szabadkereskedelmi tágyalások második köre, amelyet a júniusi kezdeményezés és a júliusban tartott első tárgyalás után az októberben az NSA botrány miatt elhalasztott ülés miatt ezen a héten tartottak. A harmadik kört december közepére tervezik, de ezt megelőzően még november 27-én tárgyalnak a pénzügyi szolgáltatásokat érintő szabályokról. Meg vagyok döbbenve, hogy a magyar közvélemény szinte semmit sem tud erről a folyamatról és lényegében nincs érdemi elemző cikk a témában, amely az egyezmény Magyarországra vagy a régióra gyakorolt hatását vizsgálná.

A folyamat társadalmi egyeztetéséről annyit, hogy a mai napon le is tudták az érdekelt társadalmi szereplők (szakértők, civil szervezetek, fogyasztóvédelem, szakszervezetek) bevonását. Konkrétan egy darab 350(!) fős konferencián tájkoztatták a regisztrált érdekelt szervezetek képviselőit, ahol lehetőség volt kifejteni a véleményüket. Ez még akkor is közel 6 óra, ha minden szervezet kávé és egészségügyi szünet nélkül 1 percben képes összefoglalni kérdéseit -ne adj isten kritikáját- a tárgyról. Vagy az van, hogy a Bizottság erőszakosabb munkarendet nyom, mint egy kínai bánya, vagy nem érdekli a társadalmi szereplők véleménye. A tárgyalások második köre ma ért véget, de itthon még mindig nem olvasható érdemi elemzés a megállapodás hazai kereskedelemre gyakorolt várható hatásáról.

"Azonnal be kell fagyasztani az EU-USA kereskedelmi tárgyalásokat"- mondják a zöldek Európában. A tárgyalásokat be kell fagyasztani, ameddig nem tisztázódnak az NSA botrány körülményei és következményei egészen pontosan. Hogyan tárgyalhat tovább két nagyhatalom, mintha mi sem történt volna?

Vasárnap 12.00-kor eldördült a rajtpisztoly és az első szavazó leadta az érvényes voksát az első európai előválasztáson. Az első szavazó egy 16 éves lány volt a fiatal zöldektől, aki úgy nyilatkozott utána, hogy „a fiatalok nevében, hallatni szeretné a hangját”. És így igaz, Európa szerte a görög 50% és az osztrák 10% között van a fiatal munkanélküliség, Magyarország pedig 30% körüli ifjúsági munkanélküliséggel küzd, és ezt mindannyian érezzük. A válság óta a fiatalokat nem csak a munka világába nem tudjuk besegíteni, de a politikai részvételük is limitált. Az Európai Zöld Párt mellett működő FYEG (Fiatal Európai Zöldek Szövetsége, www.fyeg.org) dinamikus politikai közösség 30 év alattiaknak, valódi részvételi joggal, felelősséggel és valódi hatalommal.

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia egyelőre nem több, mint az atomenergia zöldrefestése. A vitairat nemrég került terítékre az Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács ülésén, de jelen állapotában a kérdés, hogy mi fordítható le belőle gyakorlatra, hogy a szükséges politikai akaratról ne is beszéljünk.

A 2011 őszén elfogadott Nemzeti Energiastratégia mottója egyszerűen mindent elmond. „Függetlenedés az energiafüggőségtől”. Feltételezem, hogy a "nemzeti energia" szabadságharcát kívánta a harci szlogen zászlóra tűzni. Azonban úgy tűnik, Freud beleköpött a levesbe, és az igazságot sikerült kimondani véletlenül. Tehát értjük mi a pálya? Az energiafüggőség, mint jelenség megmarad, csak minket ez majd nem fog érdekelni. És pontosan erről szól a kormány energiastratégiája is. Az atommal szélsőséges és több évtizedes függőségbe és lemaradásba kergetik a magyar embereket, de adóforintok milliárdjait költik a sikerpropagandára, hogy ez lehetőleg senkit se zavarjon.

Mostantól lehet állampolgári levelet küldeni Pokorni Zoltán Polgármester Úrnak azért, hogy vegye komolyan az állampolgári részvételt a döntéshozatalban. Egy mozdulat aláírni a levelet: itt

Azért demonstráltunk Románia Magyarországi Nagykövetsége előtt vasárnap, mert a román kormány a parlament elé kíván nyújtani egy törvénytervezetet, ami veszélyezteti a Tisza élővilágát, ami tönkreteszi a helyiek életét. Megkérünk minden tudóst, politikust, újságírót, és minden állampolgárt, hogy vigye hírét Verespataknak, szólaljon meg, és figyeljünk oda a romániai parlament képviselőinek szavazatára.

A román kormány minden akadályt el akar görgetni a verespataki bányanyitás elől. Az elmúlt 15 évben a környezetvédelmi jogszabályok segítették a helyi és nemzetközi aktivistákat, hogy gátat szabjanak a pusztító aranyláznak. Illetve amíg a helyben lakók nem adják el a házaikat a Rosia Montana Gold Corporationnek, addig nem indulhat meg a tereprendezés. Most viszont módosítani akarják a bányászati törvényt, hogy kiemelt jelentőségű ipari beruházás esetén lehetőség legyen a lakóingatlanok kisajátítására. A Verespatakon élők tudják, hogy kilakoltatás várhat rájuk, ami nem lesz kevésbé erőszakos attól, hogy kéretlenül némi pénzt utalnak a háztulajdonos számlájára. 

És ami a valódi kormányzati szándékokról árulkodik az a tegnap elfogadott törvénytervezet, ami kiemelt beruházássá nyilvánítja a projektet. Az új tervek szerint, a környezetvédelmi és műemlékvédelmi törvények rendelkezéseit eltávolítják az útból azzal a huszárvágással, hogy a verespataki-beruházásnál nem lesznek érvényesek és nem alkalmazzák őket.

Victor Ponta pontosan azt a szánalmas politikai színjátékot játssza el, amit a magyar miniszterelnök a földtörvény esetén, amikor elsunnyogta a szavazásnál kormányának javaslatát. Victor Ponta bányaellenes volt a választási kampányban, de azóta a projekt nyilvánvaló kormányzati támogatása mellé állt. Most nyilvánosan bejelentette, hogy a parlamentben nemmel fog szavazni, és a képviselőkre bízza a döntést. Ja, hogy a kormányzó pártszövetségnek ott is kétharmada van? 

És a mi adminisztrációnk, akkor most béna, gyáva vagy hazudik? Persze a környezetvédelmi tárcát kilökik a helyszínre nem tetszést nyilvánítani, és ilyenkor reménykedünk, hogy ez kormányzati vélemény, de érdemi lépés továbbra sincs. Ha a kabinet béna lenne, akkor szeretnénk jelezni, hogy erre lenne lehetőség. Áder János volt egyike azoknak, akik Európai Parlamenti képviselőként kezdeményezték a cianidos technológia kisöprését az európai kontinensről, amelyet az Európai Parlament erős többséggel elfogadott. Józan belátás szerint egy ilyen technológiának a 21. században nincs helye. Politikai feladat lenne a technológia betiltását tovább görgetni a Bizottság és a Tanács munkájában. Amiért ezt a munkát az Orbán-kabinet megspórolta, azért lehet, hogy most határon túli magyarok fognak szenvedni.

Verespatakon még van miért harangozni a templomban! Az elmúlt évek ingatlan felvásárlási hullámában, aki nem adta el a lakását a Rosia Montana Gold Corporationnek, az maradni akar. Beszélgettem magyar és román lakosokkal egyaránt: maradni akarnak a falujukban és élni szeretnének.

"Amíg lélek van bennünk, maradunk" - mondja Árpád bácsi az unitárius lelkész. "De ha megszavazzák a kisajátítási törvényt, akkor..." - tárja szét a karját sokat sejtetően a templom és a falu felé mutatva.

Árpád, verespataki unitrius lelkész és Remus Cernea a román Képviselőház (alsóház) tagja.

Verespatakon a napnál is világosabb, hogyan zajlik a gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetben levő államok megnyerése és a helyiek közösségek kizsákmányolása. Adott egy tapasztalatlan kanadai, de tőkeerős nagyvállalat, egy fenntartható elképzeléssel nem rendelkező kormányzat és a hegyeit nem adó kisközösség. A vállalat évek óta éhezik a kitermelhető profitra, az egymást váltogató kormányoknak nem lévén hosszútávon kivezető utat mutató koncepciója, előbb utóbb mégiscsak kecsegtetővé válik a szokásos "gyors haszon és utánunk az özönvíz" politikai kombináció.

A Zöld Erdélyért Egyesület már korábban felhívta a figyelmet a Bányászati Törvény módosításának tervére, mely megkönnyíti az ipari célú magántulajdon kisajátítást. A vállalat eddig is a falu felvásárlásán dolgozott, számos ház a Gold Corporation tulajdonában üresen ácsingózik. Most az állam is besegítene. Az a napnál is világosabb, hogy így egy élő falu helyett csupán egy skanzen szerű kirakat maradna Verespatakból. Ráadásul a kisajátítás lehetővé tétele az összes többi ipari beruházás útjából is elsöpörné a helyben élő közösségek érdekeit. A verespatakiak pontosan tudják, miről szól a kisajátítás, de eszük ágában sincs csomagolni.

Vasárnap reggeli tüntetés a cég főhadiszállásánál.

A rendezvényről fontos hírt adni, hiszen a romániai sajtó agyonhallgatja. A román média három legnagyobb megrendelője - Mihai Gotiu újságíró elmondása szerint - az Orange, a Vodafone és - semmi meglepetés - a Rosia Montana Gold Corporation. Ez nem igényel több magyarázatot.

A rendezvényen hosszasan beszélgettem Remus Cerneával, aki a Ponta-kabinet Verespatakkal kapcsolatos választási ígéreteinek megszegése miatt távozott a parlamenti frakcióból. Úgy tűnik az országainkban nincs lehetőség arra, hogy belülről változtassuk meg a fogságba ejtett rendszert. Tiszta és világos választási lehetőséget kell adni a magunknak, hogy milyen úton szeretnénk végre elindulni. Olyan zöld jövőt szánunk a gyerekeinknek, ami felé a nyugat-európai országokat is egyre sikeresebben vezetik a zöldek (pártok, civilek egyaránt), vagy a kiszolgáltatott versenyképtelen összeszerelő üzemek országává süllyedünk vissza.

Hajnal négykor kollégákkal a kocsiba be, és irány Erdély. Verespatak akkor került fel az európai térképre, amikor a Rosia Montana Gold Corporation szemet vetett Európa legnagyobb kitermeletlen aranykészletére. A bányászat legolcsóbb és egyben legkárosabb módja az a ciánoldatos technológia, amivel 2000-ben megkínált minket a Nagybányai ciántározó. Mintegy 100.000 köbméter ciános oldat szaladt neki a Tiszának, amivel rövid idő alatt lefertőtlenítette a folyót. Nem csoda, ha a Tisza menti lakosok ezt nem szeretnék újra átélni. Az már éppen csak mellékes, hogy a kártérítési számlát a román állam a mai napig nem fizette ki.